Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Czakó Gábor: Aranykor (színmű)
PROMÉTEUSZ: Futnak! Hagyjátok őket! ÁRÉSZ: Puff neki! Bepucoltak a szikla mögé. Rájuk robbantjuk. PROMÉTEUSZ: Hagyd őket, Árész! Úgyse mernek támadni, halálra rémültek. Nézzétek! Ott a falujuk a domboldalon ! DIQNÜZOSZ: Nyomom kis fészek! ÁRÉSZ: Egy gránátot engedélyezhetnél, uram! Egy egészen kicsikét. Ekkori-kát. Az nem tépné szét a sziklát, csak szép gyöngéden rájuk fordítaná! PROMÉTEUSZ: Ne öljétek meg őket! Ha támadnak, bármikor megtehetjük, de ezék nem fognak támadni. Nem is akartak, csak a kíváncsiság hajtotta ide őket. ÁRÉSZ: A fiúnak nincs érzéke a szépséghez. Figyelj, Zeusz! (Eljátssza a gránátdobást és a többit.) Bumm! A szikla sejtelmesen meginogna, aztán szelíden összecsukódna a földdel, mint a tulipán kelyhe naplementékor. Szó nem hangzana, egy kisujj nem látszana ki többé a kő alól. -Tökéletesen eltűnnének, mintha a világon se lettek volna. PROMÉTEUSZ: Mire lenne jó a haláluk? ÁRÉSZ: Prométeusz! A gyarmatosítási szabályzat első fejezet, első cikkely, első paragrafus, első bekezdés, első pontjának a per a pontja kimondja, hogy a bennszülöttekre az első harci érintkezés alkalmából olyan csapást kell mérni, amely sokkos állapotba juttatja egész nemzedéküket! PROMÉTEUSZ: Nem -látod, hogy halálra rémültek? ÁRÉSZ: De hol vannak még a sokktól?! (Zeusz kiveszi Árész kezéből a fegyvert.) Nem bízol bennem? (Zeusz a fejét ingatja.) Becsület istenemre! ZEUSZ (legyint.) DIONÜZOSZ: Menekülnek! A falu felé! ÁRÉSZ (rángatja a fegyvert): Add visz- sza! Ki kell irtani őket, mert különben nem fognak kellőképpen félni! PROMÉTEUSZ: Fölösleges vérontás. ÁRÉSZ: A gyarmatosítási szabályzat... PROMÉTEUSZ: Kinek akarsz gyarmatosítani, tábornok? Atlantisz nincs többé! Ember is alig maradt a földön! DIONÜZOSZ: Amondó vagyok én is, hogy hagyjuk futni őket. ZEUSZ: Prométeuszt pártolod? DIONÜZOSZ: Pártolom? A hullák termetéből egyértelműen következik, hogy a Sors kiváló termelőerőkkel Óhajt megajándékozni bennünket. Segítő jobbját ne lökjük félre. Nézzétek meg őket alaposabban! (Mutatja.) ÁRÉSZ: Nem szép munka? DIONÜZOSZ: Osztályon felüli, tábornok. Pompás lövéseiddel rámutattál a természet alaptörvényére: miszerint a gyönge szolgálja az erőset. Ok izmosak, de az erő — hála 'kitűnő fegyvereinknek és a te elsőrangú szakértelmednek — a mi oldalunkon áll. Ha kivégzed őket, arra kényszerülünk, hogy a természet eme alaptörvényét a saját körünkben vessük vizsgálat alá. ÁRÉSZ: Körmönfont fecsegés. Én erős vagyok! (Zeusz ráeméli a pisztolyt.) ... és hálás Zeusznak, akinek minden erőmet köszönhetem. DIONÜZOSZ: Engedjük meg tehát ■ a gyöngéknek, hogy betöltsék hivatásukat. Én ugyanis egy hónap múlva is szeretnék reggelizni, sőt öt év múlva is. Nem beszélve arról, -hogy a jövendő — nem csupán belgazdasági, de külpolitikai szempontból is — azon áll vagy bukik, hogy mekkora termelési és hadipotenoi- ált tudunk fölvonultatni a környező szigetekkel szemben. ZEUSZ: Okos vagy, Dionüzosz! PROMÉTEUSZ: Szerintem inkább gonosz. DIONÜZOSZ: Fölvirágoztatjuk a szigetet, Prométeusz! Űj világot teremtünk a barbároknak! PROMÉTEUSZ: Ha belegebednek, akkor is. DIONÜZOSZ: Mindennek ára van, fiam. ZEUSZ: Indulunk! Szedjétek a cók-mó- kot! Szedelőzködnek. PROMÉTEUSZ: Még néhány holmi lent ■ maradt a kis barlangban. ZEUSZ (Patront vesz elő.): Robbantsd be a bejáratot! 426
