Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Páskándi Géza: Másnap, vagy az alibi (színjáték)
MÁNGOR: (Óvatosan.) Olvastad a mai lapokat? HUTAI: Igen. MÁNGOR: (Mellékesen.) Olvastál a gyilkosságról is? HUTAI: Ja. Az a lány az agyagbányák mellett. Ismered? De hiszen még a nevét se közölték. Mi köze hozzád? MÁNGOR: (Ironikus.) Nem tudom. Talán semmi. HUTAI: Hülye vagy! MÁNGOR: Tudni akarom, mi van bennem, éjszaka a bensőmban, mi van — tudni akarom! Nehogy a bensőm valami ijesztő meglepetést tartogasson számomra. Mint amikor rálépsz egy álcázott elefántcsapdára, s belézuhansz. Igen, ne zuhanj saját bensőd titkos vermeibe. Tudni akarom, mit csinálok éjjel, mert így ki vagyok szolgáltatva azoknak, akik másnap magyarázzák mondataimat s cselekedeteimet. Az idegeneknek! Ki vagyok szolgáltatva az esetleges pontok egybeesésének. így ők magyarázhatnak engem, de én nem őket, és magamat soha! Elveszítem az interpretáció jogát, az önmagámról alkotandó vélemény jogát, kicsavarják a kezemből! Űk — az idegenek, az éjszaka idegenjei, akikről azt se tudom, kicsodák, de akik mindent látnak és hallanak! (Eltikkad. Suttog.) Ne mások engem — én ismerjem s ismertessem magam! HUTAI (kis szünet után): És mi köze mindennek az agyagbányás lányhoz? MÁNGOR (apró csend után): Éjjel tizenegy tájban ölték meg. Én pedig tíz után egyre kevésbé emlékszem valamire is. Abban az időpontban, amikor őt meggyilkolták — én nem emlékszem, hód jártam, mit tettem. Érted már? Ki vagyok szolgáltatva az EGYETEMES GYANAKVÁSNAK! Érted? HUTAI: Nem. MÁNGOR: A KOZMIKUS GYANAKVÁSNAK! Most se érted? HUTAI: Nem. MÁNGOR: Tenyérbemészóan egészséges vagy. Mintha a világűr, a kozmikus por küldené a gyanakvás homályos szemcséit a földre! HUTAI: Valami új szekta tagja lettél? MÁNGOR: Igen: a másnaposok szektájának tagja. Ha mi egyszer összefogunk — az egész világon... (Ironikus-kesernyés.) HUTAI: Ne áltasd magad: te közönséges másnapos vagy — nem kivételes másnapos, csak olyan, amilyen a nagy átlag, a tömeg! MÁNGOR: Na és Cromwell után az angolok nem voltak másnaposak? Pedig abban még volt fantázia! Vagy Hitler után a németek .. . ebben már ■ nemigen ... Történelmi másnaposság, fiacskám. Ezt álmodtam. Nevet is találtam neki: históriai katzenjammerizmus. Jól hangzik, mi? Egy új párt neve is lehetne: Katzenjammer Párt, Másnapos Párt. Mi? (Kis csend.) Miért hallgatsz? Nem valami újfasiszta dologra gondolok, azt rühellem. Beszélj már! HUTAI: Kellemetlenül érint. MÁNGOR: Az új teóriám? HUTAI: Nem. Az az érzésem, másról beszélsz. Másról akarsz beszélni, nem arról, ami valóban izgat. Az a határozott érzésem, hogy valamit valóban el akarsz felejteni. Hogy önmagad előtt is titkolódzói. Fecsegsz, hogy ne kelljen gondolkodnod, emlékezned... Iszol, hogy az italra kenhesd az alkotói impotenciádat! Az ital bűnbaknak kell neked. (Csönd.) MÁNGOR :És ha csak részegen tudom megmondani másoknak az igazat — felelősség nélkül? (Kis csend.) Már te is gyanakszol ? HUTAI: Én nem. De szálljunk csak szépen vissza a földre. Hagyjuk a történelmet, vissza a valóságos, a mai időkbe. MÁNGOR: Ezt mintha már hallottam volna valahol... HUTAI: Hagyd már abba, beszélj magadról! (Kezd ingerült lenni.) MÁNGOR: Ma reggel ruhástól ébredtem az ágyon. (Tompán.) HUTAI: No és, talán először? MÁNGOR: De agyagos a cipőm s a nadrágom alja. Agyagos. HUTAI: Akkor te vagy az agyagbányai 32
