Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5-6. szám - Simonffy András: Kompország katonái V. (Történelmi kollázsregény)

1953-ban, Sztálin halála után, valószínűleg még a Központi Vezetőség júniusi plénuma előtt egyszer azt mondtam Farkas Mihálynak: „Rákosi kegyetlen ember.” Azt válaszolta: „Igen, kegyetlen.” Akkor én még nem tudtam, milyen konkrét szerepet játszott Farkas a koncepciós, hamis vádakra épített politikai perek előkészítésében. Az ő válasza azonban nemcsak beismerés volt, hanem kísérlet is saját felelősségének a csökkentésére. Í962-ben alkalmam volt Gerő- vel beszélni. Megkérdeztem: „Nem tudtad volna te lefogni Rákosi kezét?” — „Nem — válaszolta —, Rákosi megszállottja volt ezeknek a dolgoknak.”

Ördögi mesterségre adta magát Rákosi, és önhittségében azt képzelte, hogy „csak ezt lehet csinálni”. „Igazi forradalmár” akart lenni, és saját „nagyságától” elvakítva nem vette észre, hogy kommunistához nem méltó szerepet vállalt. Mindenkit cinkostársává tett volna. 1949. november végén, vagy december elején irodájában három szovjet tábornok elvtársat mutattam be neki, akiket abban az időben tanácsadókként kértünk a Szovjet Hadseregtől. Egyiküknek a Néphadsereg vezérkari főnöke mellett kellett volna dolgoznia. Megkérdezte Rákosit, milyen ember a vezérkar főnöke, Sólyom László elvtárs. Rákosi egyből rávágta: „Angol kém”. Soha nem szoktam rosszul lenni, de akkor úgy éreztem, hánynom kell. Észrevette megdöbbenésemet, ezért hozzáfűzte, hogy Sólyom az Egyesült Izzóban dolgozott, és aki ott dolgozott, azt az Intelligence Service beszervezte kémnek. Mintha ez valamit is megmagyarázhatott volna a számomra. A tábornokok megdöbbenését is láttam. Megjegyzést nem tettek, de megfigyeltem, hogy nagy zavarban vannak. Hogyan bízhatják rá a Magyar Néphadsereg vezérkarára a Szovjet Hadsereg tapasztalatait, szervezési módszereit, és hogyan dolgozzanak ki vele, mondjuk, védelmi hadműveleti terveket, ha a főnök „angol kém” ? Én sem tettem megjegyzést, mert hiszen nem dezavuálhatam a párt főtitkárát egy baráti ország tábornokai előtt egy ilyen kérdéssel: vannak önnek bizonyítékai? Cinkosává tett, mert hallgatni voltam kénytelen. Ekkor én már egy éve a Magyar Néphadsereg Politikai Főcsoportfőnöke voltam. Csak annyit tettem, hogy Farkas Mihály honvédelmi miniszterrel közöltem Rákosi érthetetlen kirohanását Sólyom László ellen. Kértem, hogy tisztázza ezt Rákosival. Természetesen nem tisztázta.

Néhány héttel később Sólyommal együtt Moszkvába utaztunk abból a célból, hogy Néphadseregünk számára korszerű fegyvereket kérjünk hiteibe. Egy lakosztályban laktunk a Nacional-szállóban. Együtt étkeztünk, együtt sétálgattunk a moszkvai nagy télben, és néztük a várost- A Frunze Katonai Akadémia egyik foglalkozásán is részt vettünk, amelyen az idős Korszuny altábornagy, a cári hadsereg volt tábornoka adott elő hadtörténetet. Az egyik este a szobámban ülve elbeszélgettünk az itthoni dolgokról.

Sólyom Lászlóhoz engem őszinte barátság fűzött, és ő bizalommal volt irántam. Ezen az estén könnyes szemekkel mondta el nekem, hogy úgy érzi, Farkas Mihály bizalmatlan vele szemben. Nagyon kíméletlenül beszél vele, és mindenbe beleköt. Ismerve Farkas fennhéjázó modorát, nem nagyon csodálkoztam azon, amit Sólyom

402