Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Simonffy András: Kompország katonái V. (Történelmi kollázsregény)
ról beszélnék neked, András, amelyeknek részese voltam magam is, vagy egészen biztos információim vannak róluk. — Mi az oka ennek a bizonytalanságnak? — Több oka is van. Az egyik maga a konspiráció. Mindenki csak a számára legszükségesebb információknak volt a birtokában, és azokról általában nem készített feljegyzést. Vagy ha igen, akkor később vagy megsemmisítette őket, vagy megsemmisültek. Ott lennének a decemberi per csendőrségi és bírósági jegyzőkönyvei, de mint látni fogod, azokat hevenyészve és koncepciózusán állították össze. És hát ne feledd: az életünkről volt szó, tehát — talán csak Baj- csy-Zsilinszkyt és Kis Jánost kivéve — igyekeztünk bagatellizálni szereplésünket, magyarán szólva: kihúzni fejünket a hurokból. Tehát forrásnak ezek a — részben mindmáig zárolt — anyagok is csak óvatossággal tekinthetők. Azután a sokévi hallgatás a Rákosi-időkben. Nem volt ildomos ezekről a dolgokról beszélni. — Vajon miért nem? — Nem fértünk bele a képbe... Érdemei csak Rákosinak, illetve a Rákosi—Gerő—Farkas triumvirátusnak lehettek. Gondolj bele, hogy Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, Sólyom Lászlót, Beleznay Pistát, Révay Kálmánt is, ugye... Kádár János és a mai vezetők legtöbbje börtönben .. . Engem 1950-ben hurcolt el az ÄVH, s az első kérdés úgy hangzott, te András, hogy: „Miféle fasiszta összeesküvésben vesz maga részt Sólyom Lászlóval?” Én még meg is könnyebbültem először ... Mondom, ha ez a vád, hát igazolni tudom, hogy éppen az ellenkezője az igaz ... S hogy Sólyom Lászlóval nekem sohasem volt különösebben szoros kapcsolatom, két és fél éve nem is találkoztam vele ... Mondom ennek a nyomozónak, hogy fasiszta összeesküvésben én? Éppen én, aki annak idején az ellenállásban vettem részt... Hát hogy jövök én ehhez? Azt mondja erre, hogy hallgasson, nagyon jól tudja, hogy a maguk Zsilinszky je és Kis Jánosa is csak amerikai kémek voltak. 10. Nógrádi Sándor: Rákosi! Az emberek tudatában csakhamar ez az egy név testesítette meg a hősi múltat, a dicső jelent és a napfényes jövőt. Mindenki más lejjebb állt nála, őrá kellett hogy felnézzen, az ő árnyékában lépkedhetett csak, róla kellett hogy példát vegyen és tőle kellett hogy bátorságot merítsen ahhoz is, amit tenni akart és ahhoz is, amit nem akart tenni. Ügy emelkedett ki a közösségből, ahogy még senki, úgy, hogy a végén teljesen egyedül maradt. Azt hiszem, barátai sem voltak (lehet, hogy soha nem voltak). 1945 Szilveszter estéjére még meghívott vacsorára a párt szőkébb vezetői körén kívül egyszerűbb halandókat is, ezt 1946-ban megismételte. De 1947-ben és 1948-ban már csak a szőkébb körű pártvezetőséget, majd azután már azt sem. ö sem kívánta közvetlen munkatársai barátságát, s azt hiszem, azok sem az övét. A törvénysértő perek idején Rákosi nagy gondot fordított arra, hogy minél több embert közvetett bűnrészesévé tegyen. A párt egész Központi Vezetőségével ezt csinálta, amikor elhitette vele a Rajk elleni vádak „megalapozottságát”. Senki sem volt, aki ne hitte volna el, hogy Rajk, Pálffy, Szőnyi, Szalay és a többi perbe fogott kommunista valóban bűnös. Voltak azonban, akik tudták, hogy a vádnak nincs alapja, azok, akik a vádat összetákolták. 401
