Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Simonffy András: Kompország katonái V. (Történelmi kollázsregény)
egyes katonai egységek konkrét akciókba való bevonására. Ezt a Magyar Pront polgári csoportjainak személyes összeköttetései is megkönnyítették. Már júniusban elhatározták, hogy létrehozzák a Magyar Front katonai propagandabizottságát, amelynek élére a Békepárt Pálffy Györgyöt jelölte. — A Magyar Front pártjai szeptember 20-ón memorandummal fordultak a kormányzóhoz — folytatja elbeszélését Almásy Pál. — Ebben a Németországgal való szakítást, valamint a fegyverszünet megkötését kérték tőle. Ez volt a Magyar Front pártjainak első, komoly és közös fellépése. Ezt a memorandumot a Független Kisgazda Párt nevében Tildy Zoltán, a Szociáldemokrata Párt részéről Szakasits Árpád, a kommunisták részéről pedig Kállai Gyula írta alá. Ebben a memorandumban volt először szó arról is, hogy a Magyar Front küldöttséget meneszt a szövetségesekhez, ugyanakkor kész és képes arra, hogy koalíciós kormányt alakítson a pártok és a hadsereg képviselőiből. Horthy Miklós csak egy újabb memorandumra reagált, ennek a szövegét nem ismerem. Ennek élesebb hangú megfogalmazásában állítólag Rajk László is részt vett. Erre végre a kormányzó fogadta a Magyar Front néhány vezető képviselőjét, és szeptember végére, október elejére kialakult egyfajta kölcsönös információs kapcsolat a kormányzó környezete, valamint a Magyar Front vezetői között, tehát megvolt a lehetőség bizonyos lépések összehangolására, amellett valamelyes legalitást kapott a Magyar Front tevékenysége. Egyetlen dologban azonban — a legfontosabban — nem jött létre a közös fellépés: a kiugrás kérdésében. Az október 15-i kormányzói proklamáció a Magyar Front vezetőit is váratlanul érte. Még akkor is, ha tudták, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik. Egyetlen nagyvonalú gesztus: október 15-én reggel a Lakatos-kormány igazságügyminisztere elrendelte Bajcsy-Zsilinszky Endre szabadon bocsájtását. Ö még aznap felvette a kapcsolatot Tildy Zoltánnal, és mint ismeretes, rögtön vállalta, hogy a mozgalom élére áll. Ö javasolta aztán, hogy a katonai vezető a Kőszegen nyugállományban élő Kis János altábornagy legyen, akit ő régről ismer, s akinél megfelelőbb és képzettebb embert és katonát nem tud elképzelni a mozgalom élére. Kis János november első napjaiban érkezett meg Budapestre. Az ő megjelenésével vált határozottá és összehangolttá az egész katonai szervezkedés, és kapott lendületet. Kis János megbeszélései során kialakult a szervezet végső formája. A Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságával ;(tehát a politikai vonallal) ő tartott állandó kapcsolatot. Helyettese, tehát a szervezkedés vezérkari főnöke, Nagy Jenő lett. A személyi ügyek intézését dr. Tartsay Vilmos vállalta, a vállalkozások terveinek kidolgozói Beleznay István, Balássy Miklós és Tóth István vezérkari tisztek voltak. Én a fegyver- és lőszerellátást intéztem. Fontos feladat jutott Szemes Istvánnak, Mikó Zoltánnak, Radványi Imrének, Révay Kálmánnak. Így lesz tehát feje, felső vezetése ennek a mozgalomnak, amely szervezetileg most már — ha úgy tetszik — állam az államban, két-három héttel azután, hogy a sikertelen kormányzói kísérlet kudarcát, ráadásul, a legvéresebb nyilas terror követte. Gondolj csak bele: alig több mint huszonnégy óra leforgása alatt kellett rádöbbennünk, hogy nem végre ki-, hanem végleg beíeugrottunk a vesztes háborúba... És hogy a Szálasi-féle rémuralom mit jelentett, azt, ugye, nem kell eosetelnem. És ettől a pillanattól kezdve igen sok minden homályossá válik, bizonyos részletkérdések máig sem világosak számomra. De hogy a meglévő fel- tételezések mellé ne alakítsunk ki egy újabbat, inkább csak azokról a dolgok400
