Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Simonffy András: Kompország katonái V. (Történelmi kollázsregény)
Békepárt Kádár János vezette Központi Bizottsága, amelynek ebiben az időben Donáth Ferenc, Horváth Márton, Orbán László és Péter Gábor a tagjai, a megszállás utáni napokban vitatta meg és dolgozta ki a megváltozott helyzetből fakadó feladatokat. Első lépésként kiáltvánnyal fordultak a magyar néphez. A felhívásban lelszögezték: „A német megszállta hazánkat!” Erre azért volt szükség, hogy eloszlassák a nácik lépéséről terjengő ihamis híreket, melyek szerint a status quót illetően nem történt változás. Hitlerék „vesztett háborújukat a mi pusztulásunk árán akarják meghosszabbítani.” Ebben a helyzetben az ország kifosztását, százezrek halálát s hazánk hadszíntérré válását csak az egységes nemzet szabadságharca akadályozhatja meg — hangsúlyozza a röplap. Magasra kell emelni a nemzeti ellenállás lobogóját! A kommunisták egyenként, majd együttesen is harcra /hívták a magyar társadalom minden osztályát, minden rétegét. (...) Terveik között szerepelt az a feladat, hogy kapcsolatot teremtsenek a szomszédos országok ellenállási szerveivel, mindenekelőtt a jugoszláv partizánmozgalommal. Jugoszláviát nem csupán tömegméretű partizán-mozgalma miatt tartották fontosnak, hanem azért is, mert tudták, hogy a jugoszláv főparancsnokság és a Szovjetunió között rendszeres kapcsolat, légihíd jött létre. A Békepártban úgy vélték, ezen az úton közvetlen összeköttetést teremthetnek a szovjet földön dolgozó magyar kommunista vezetőkkel, és összehangolhatják a közös feladatokat. Segítséget és támogatást vártak a jugoszláv partizánoktól a magyar partizánmozgalom megindításához. E fontos megbízásra a KB vezetője, Kádár János vállalkozott. Jugoszláv összekötőjével április közepén útnak is indult, de a Drávánál mindkettőjüket elfogták s mint katonaszökevényeket letartóztatták. (...) A Békepárt április végén vette fel a kapcsolatot a Kisgazda Párt egyik vezetőjével, a Kis Újság főszerkesztőjével, Dessewffy Gyulával, majd Pfeiffer Zoltánnal. Dessewffy a kommunistákat összehozta őrgróf Pallavicini Györggyel, a legitimisták ismert vezetőjével és a körülötte tömörülő csoporttal. A szociáldemokraták Kiss József kisgazdapárti újságíró közvetítésével léptek érintkezésbe a vidéken bujkáló Tildy Zoltánnal. A kapcsolatok gyorsan bővültek. A bajbajutottakat jellemző közös sors, a kiszolgáltatottság, a németellenes gyűlölet növekvő árhulláma, a tenniakarás, a keresztény humanizmust is sértő zsidóellenes intézkedések a nemzeti ellenállás táborába sodortak különböző polgári személyeket, még a keresztény egyházak néhány képviselőjét is. Köztük volt Bereczky Albert, Payr Hugó, Kenessey Pongrác, az egységespárti Pálfy József katolikus újságíró. Egyes források szerint Pálfy képviselte a nemzeti frontban a KÁLÓT, az EMSZO, a KIOE katolikus ifjúsági szervezeteket és a Hivatásszervezetet. Az utóbbiakon keresztül később összeköttetés jött létre a rendőrség, a fővárosi képviselő-testület, sőt a hadsereg magas beosztású személyiségeivel is. (...) A Békepárt Központi Bizottsága a Magyar Frontban rejlő lehetőségeket felhasználva mind nagyobb figyelmet fordított a hadsereg soraiban végzett felvilágosító és mozgósító propagandára, a közvetlen kapcsolatok megteremtésére, és 399
