Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - Simonffy András: Kompország katonái IV. (történelmi kollázsregény)

tály-paranesnokságáva.1 az érintkezést felvegyük. Ennek célját a magam részéről a következőkben láttam:

1. A Budapestről jövő hírek és intézkedések szülte zavaros helyzetben tisztább képet -nyerni;

2. a fegyverszüneti feltételeket megismerni;

3. az előbbiek birtokában, a 4. Ukrán Front parancsnokával egyetértőén az 1. hadsereg seregtestei részére határozott, félre nem magyarázható intézkedéseket előkészíteni, a hadtestparancsnokok elé terjeszteni és kiadni.

Kíséretünkben voltak: Csukássy Gartner alezredes (Miklós Béla személyi segédtisztje), dr. Pinezics Jenőné külügyminiszteri tolmácsnő, Bokor Zsigmond csendőrtörzsőrmester (Miklós Béla tábori csendőre), Mészáros szakaszvezető, Hetest tizedes (Miklós Béla gépkocsi- vezetői), Búvárt őrmester és Fábián szakaszvezetők (Kéri gépkocsi- vezetői), Miklós Béla tiszti legénye és Kiss András őrvezető, saját tiszti legényem.

A járművek két szolgálati FORD személygépkocsiiból, egy BU- ICK-gyártmányú személygépkocsiból és egy csónakgépkocsiból állottak.

A völgyzárig még elkísért Krumpecht tizedes, a gépkocsivezetőm is, saját Mercedes gépkocsimmal, melyet honvédelmi szolgálat- tételre vettem igénybe. Gépkocsimat azonban nem akartam az esetleges túligénybevótelnek kitenni, ezért Krumpecht tizedessel vissza- küldöttem.

Gépkocsijaink már előző napon személyes poggyászunkkal voltak felmállházva, a hadseregparancsnokság Beregszászra tervezett át- településével kapcsolatban.

Átmenetünk célját Buvári és Fábián gk. vezetőmmel és Kiss András legényemmel csak az ökörmezői v-ölgyzárhoz érve közöltem, tehát közvetlenül saját harcvonalunk átlépése előtt. Mindhárman családos emberek voltak, akik már hosszú évek folyamán teljesítettek nálam szolgálatot, és nagyon a szívemhez nőttek. Bevallom, féltettem őket, hiszen előzetes értesítés nélkül kell áthaladnunk a senki földjén, a Vörös Hadsereg állásai felé.

Utunkat nem tartottam kockázatmentesnek, erről őket is tájékoztattam, mondván, tudom, hogy őket otthon feleség és gyerekek várják. Ezért csak azt viszem magammal, aki önként követ. Dicséretükre legyen mondva, hogy egymás után jelentették, hogy velem akarnak maradni, és elkísérni.

Velem is maradtak 1944. december 31-ig, midőn minket a 4. Ukrán Front Főparancsnoksága Miklós Béla sofőrjeivel és csendőreivel egyetemben a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormánynak átadott, sőt a továbbiakban mindaddig, míg a Honvédelmi Minisztériumban tényleges szolgálatot teljesítettem.

A Nagyág völgyét lezáró erődhöz érve, az ott létesített harckocsiakadályon való átkeléshez egy kis hidat rögtönöztek. Az erőd parancsnokát, Fü'löp századost megfelelő utasításokkal láttam el, hogy ha értesítést küldünk, azt milyen jelszóval fogadják, kihez továbbítsák és így tovább.

Aztán megindultunk a két front közötti senki földjén. Elővet355