Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - Simonffy András: Kompország katonái IV. (történelmi kollázsregény)

tűk zsebkendőinket, ezek voltak a parlamenten fehér zászlók. Néhány elszórt lövés esett felénk, de hogy honnan, kiktől, azt már senki sem tudná megmondani. A nyílt terepről beértünk egy vízmosásba, ebben hajtottunk tovább.

9 — Dalnoki Miklós Béla, 1946: Az első hadsereg a németeknek volt alárendelve, és a német hadseregparancsnok, Heinrdzi vezérezredes, tehát az én közvetlen felettesem, október tizenötödikén este magához rendelt Szobráncra. Kijelentettem, hogy nem megyek. Az esti órákban Kéri Kálmán vezérkari főnököm jelentette, hogy a németek mintegy százötven pánoólkocsit, harcigépkocsit és tehergépkocsit küldtek Ungvárról Munkács irányában, és hogy e gépkocsik Ungvári már el is hagyták. Egyben azt is jelentette Kéri, hogy Wagner német báró — Heinrizi vezérkari főnöke — a tett intézkedésekért őt vonta felelősségre. Az érzésünk az volt, hogy a németek már ellenünk fordulnak, mert informálva voltak a budapesti eseményekről, és tudták azt is, hogy Szálasi az éj folyamán átveszi a hatalmat. Budapesttel utoljára csak hajnali négy órakor tudtam beszélni, ezen időpont után Budapestet már nem kapcsolták. Az utolsó beszélgetéskor Pogány Imre vezérkari ezredes, aki a kormányzóság katonai irodájában teljesített szolgálatot, közölte velem, hogy Budapestre küldött csapataimnak csak az éle érkezett meg a fővárosba. Megtudtam, hogy a Várat a kormányzó még tartja, a stúdiót azonban a nyilasok már elfoglalták.

Ugyanekkor a vezérkar irodájának németbarát és nyilas tisztjei akadálytalanul használhatták a telefont, egymás után olyan rendelkezéseket adtak ki, amikkel csak egyetlen céljuk volt: a zavarkeltés. Ezek azt a parancsot adták, hogy a németekkel az összeköttetést megszakítani vagy rájuk tüzet nyitni: nem szabad. Jolsvay vezérkari ezredes vonakodott a németeket lefegyverezni, és amikor hírül vette parancsaimat, azt felelte, hogy: várjuk meg a holnapot, akkor tisztábban látjuk már a szituációt. Amikor e kaotikus események történtek, tudtam meg, hogy Pesten a Várat a németek és a nyilasok elfoglalták; ekkor ért Vörös János vezérkari főnöknek az a drámai telefonjelentése, hogy ő már nem tud beszélni, mert német tisztek vannak a szobájában.

Másnap, október tizenhatodikán reggel nyolc órakor Heinrizi német vezérezredes telefonon azt a parancsot adta nekem, hogy azonnal jelentkezzem nála. Tudtam, hogy ennek csak egyetlen következménye lehet: Heinrizi német tábornok le fog tartóztatni.

Ebben a drámai szituációban határoztam el, hogy mint parlamenter átmegyek az oroszokhoz, miután a kormányzó akaratának másképpen érvényt szerezni nem tudok. Az volt a célom, hogy az oroszokkal tárgyalom meg a fegyverszünet végrehajtásának részleteit, hiszen epre pontos utasításokat nem kaptam, és ezután gondoskodom a csapatok átállásának végrehajtásáról. A hadseregparancsnokságot rábíztam Vasváry József vezérőrnagyra, aki történetesen éppen Huszton volt. Én még a délelőtt folyamán egy vezérkári tisztet Láskóra küldtem, ez a tiszt rádióállomást vitt maigával, amivel