Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Simonffy András: Kompország katonái IV. (történelmi kollázsregény)
laimádó elhangzása után az egész helyőrséggel, valamint az első hadtest összes csapataival átállít a németekhez, én feleségemmel és unokahúgommal az irodában töltöttem az éjszakát. Hajnalban és a kora reggeli órákban erős tűzharc volt a királyi vár körül, és szárnysegédem, Kapitánfy őrnagy egyike volt az első árulóknak. Tizenhato- dikán hajnalban megjelent nálam egy SS ezredes, és felszólított, hogy maradjak irodahelyiségemben, mert azit elhagynom nem szabad. Egyben őrség vonult fel az iroda köré is. Követeltem, hogy boosássanak szabadon, erre azt felelték, hogy majd a kihallgatásom után döntenek. (...) Céljuk tulajdonképpen az volt, hogy megkaparinthassák feljegyzéseimet, és ezen az alapon felgöngyölhessék az egész fegyverszüneti frontot. — Tehát Miklós Béla odavágja a telefonkagylót. Megszólalok: végképp elérkezettnek látom az időt arra, hogy elinduljak. Mennék vissza a szobámba, ahol Vasváry vezérőrnagy tartózkodik, a hozzánk földrajzilag legközelebbi hadosztályunk parancsnoka, aki helyezettájékoz- tatásért jön. De Miklós Béla visszaint, beteszi az ajtót. Azt mondja: — A nyomaték kedvéért én is átmegyek. Hiszen én érintkeztem a Petrov- val... Ez igaz. Az a bizonyos levélváltás közöttük zajlott le, nem Petrov és én- közöttem... Szóval jön. De nekem máris átfut az agyamon, hogy kire marad a hadsereg? Ott van Vasváry, rám vár, kéznél van, talán ő ideiglenesen átvehetne a hadseregparancsnokságot. Dörzsölt eszű, volt katonai attasé, míg mi odaát vagyunk, alkalmas lesz a feladatkör betöltésére. Mondom Miklós Bélának, hogy ha velem együtt átjön, akkor ideiglenesen át kell adnia a hadseregparanosnok- ságot... — Kinek? Jelentem, „itt van a szobámban Vasváry.” Az volt az elképzelésem, hogy Vasváry utasítást, egyben parancsot kap arra, hogy azonnal kezdje meg azoknak a hadműveleti mozdulatoknak a végrehajtását, amelyekről mi odaát megállapodásra jutunk a fegyverszüneti szerződés alapján. Miklós Bála elfogadja javaslatomat, én pedig gyorsan elkészítem a hadse- regparanosnokság átadására vonatkozó intézkedést, egyben röviden tájékoztatom Vasváryt, aki indul is be, hogy jelentkezzen Miklósnál. Ezek után felhívom Rädert, és közlöm vele, hogy indulunk Szobránora. Kérem, hogy jöjjön be gépkocsijával a hadseregparancsnokság udvarára, innen majd együtt megyünk tovább. Amikor odaér, felkérem, hogy haladjon elsőként gépkocsijával, hogy Szobráncon könnyen megtaláljuk Heinrizi irodáját. Megindulunk. Röder alaposan rákapcsol. Mi viszont a Szobráncra vezető útról egy adott pillanatban lekanyarodtunk a front felé... De ha részletesebben meg akarod ismerni ennek az átmeneteinek a történetét, itt van annak a „hivatalos” beszámolónak a másolata, amelyet a Hadtörténeti Lelvéltár felkérésére írtam néhány évvel ezelőtt. 8 — Kéri Kálmán: 1944. október 16-án reggel 8 és 9 óra között Miklós Béla, a m. kir. 1. hadsereg parancsnoka és én, mint a hadsereg vezérkari főnöke gépkocsikon elindultunk Húsairól, hogy a határvonalat Ökörmezőnél átlépve, a 4. Ukrán Front legközelebbi hadosz354
