Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Simonffy András: Kompország katonái IV. (történelmi kollázsregény)
lényeg az volt, hogy a hadsereg megmaradjon, mert ha nincs hadsereg, akkor olyan sincs, aki velünk tárgyaljon . .. Egy csürhével ki és miért tárgyaljon? S ha igaz a mondás, hogy fejétől bűzlik a hal, akkor ez bármilyen hadseregre háromszorosain érvényes. Ekkor és ennek érdekében diktáltam ott azt az utasítást, hogy a további feladat egyelőre állásaink tartása bármely oldalról jövő támadás ellen. S hogy a Vörös Hadsereggel szemben minden provokatív tevékenységet kerülni kell. Ügy vélem, ennél többet az adott pillanatban — a kormányzói proklamáció ismeretében, és a VKF—1 osztály (VKF — Vezérkari Főnökség — S. A.) sürgönyével a kezemben — nem tudok tenni. A paranosot, természetesen, táviratilag elküldik Miklós Bélának Beregszászra, ő ellenvetés nélkül tudomásul veszi. Kezdenek a hadtestparancsnokok, hadosztályparancsnokok felhívni, hogy hát megkaptuk a parancsot, de mondd, mi van valójában. Mondom, egyelőre ennyi van, nem tudok többet mondani. S akkor rájövök, hogy ezek azt hiszik, hogy én be vagyok avatva valamiféle nagy összeesküvésbe, amiből ők bezzeg kimaradtak ... Hiszen csak azt tudom mondani, hogy további parancsok fognak érkezni, várjátok őket. Közben beérkezik az első egyértelmű parancs Budapestről, amely a németek melletti további küzdelmet teszi feladatunkká. A kormányzói szózat napján ... Újabb kérdőjelek. így múlik el a délután és az este. S akkor, egy korábbi, másirányú intézkedésből kifolyólag néhány helyen (még aznap) fegyveres összecsapásra került sor a németekkel. Azóta ugyanis, hogy Miklós Béla Budapesten járt, lezajlott a debreceni páncélos csata. Tudomásom van arról, hogy a németek a Tisza vonalát átlépve észak felé haladtukban a mi egyetlen visszavonulási útvonalunkra jönnek. Ezt a viszavonulást mi már — a proklamációtól függetlenül — elhatároztuk, és a német parancsnokság minden tiltakozása ellenére megkezdtük. 6 — Vörös János naplójából: (1944. szeptember 5.) Wenck altábornagy, Guderian vezérezredes helyettese szűkebb törzsével Budapesten volt, vele az alábbi kérdéseket tárgyaltam meg: 1. Az 1. hadsereg erőinek fellazítása, seregtestek kivonása a déli arcvonal számára. (...) 2. Az 5. tartalékos hadosztály és a lovas hadosztály kivonásának és hazaszállításának megsürgetése. 3. A parancsnoklási viszonyok rendezése a Kárpát arcvonalon oly módon, hogy a Magyarországon lévő összes magyar és német erők a magyar parancsnokság alá kerüljenek. 4. A Délerdélyi támadás megbeszélése. (. . .) (1944. szeptember 7.) Koronatanácson az oroszok délerdélyi előretörésével kapcsolatos helyzetet ismertettem. Ö Főméltósága azt határozta el, hogy a helyzetet — különös tekintettel az oroszok valószínű szándékára — a Koronatanácson megvitatja. Külön hangsúlyozta, hogy mindenkitől függetlenül a felelősséget ő maga vállalja. Elrendelte, hogy a Koronatanácson hozott döntést még a mai nap folyamán közölni kell a német követtel. A Koronatanács határozatának lényege a következő: Németország 24 órán belül erőteljes segítséget nyújtson az oroszok elleni harcra, ami körülbelül 5 hadosztály (zömében páncélos) azonnali bevetését és a magyar hadosztályok anyaggal való erőteljes megsegítését jelenti. Ellenkező esetben Magyarország kénytelen fegyverszünetet kérni a szövetséges hatalmaktól. 348
