Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Simonffy András: Kompország katonái IV. (történelmi kollázsregény)
üdvös a német—magyar együttműködésre. (...) (1944. július 5.) Ö Főméltósága (...) közölte, hogy szándékában van a zsidók további kiszállítását megakadályozni, azt akarja, hogy legalább a Budapest területén élő zsidók maradjanak vissza. A megfelelő belügyi szerveket ilyen értelemben kívánja utasítani. Jelentettem, hogy ebben a kérdésben különös körültekintéssel kell eljárni. Méltányos, hogy a régen kikeresztelkedettek és azok, akik háborús érdemeket szereztek, ne kerüljenek külföldre. Mindenképpen elkerülendőnek tartom, hogy a zsidókérdés megoldásának elodázása miatt politikai súrlódások keletkezzenek. Ennek könnyen az lehet a következménye, hogy a végrehajtást a németek veszik kézbe, így még kegyetlenebb elbánásban lesz részük, és a magyarországi zsidók magyar vagyona is idegen kézbe jut. Ö Főméltósága közölte, hogy a lemondás és teljes visszavonulás gondolatával foglalkozik. Az ilyen elhatározást a legerélyesebben elleneztem. Rámutattam arra, hogy az ilyen lépés következménye anarchia lenne, ami előreláthatólag az ország összeomlásához vezetne. (...) A sztójay-kormánnyal kapcsolatban megjegyezte, hogy ezt a kormányt tehetetlennek tartja. Politikamentes katonakormány gondolatával foglalkozik, melyben csak a legnélkülözhetetlenebb szakemberek lennének polgáriak. (1944. július 7.) Ö Főméltósága közölte velem, hogy levelet szándékszik írni Hitlernek, melyben a Gestapónak Magyarországról való eltávolítását kéri. Feltette a kérdést, hogy szükség esetén fegyveresen fel is tudnánk-e lépni a Gestapo és (a) Magyarországon lévő SS- alakulatokkal szemben? Jelentettem, hogy a mi erőnk kevés ahhoz, hogy a németekkel fegyveresen szembeszálljunk. Az arcvonalak nehéz helyzete mellett a németeknek még mindig van annyi erejük, hogy főleg nehéz páncélosokkal itt az ellenállást letörjék. Ebben az esetben az ország olyan képet mutatna, mint a tatárjárás után. Az ilyen lépés katonapoliti- kailag a Kárpátarcvonal megingását jelentené, így szabaddá válik az út a Dunamedence felé a Szovjet számára. Ez biztos megsemmisülésünket jelentené. (...) (1944. július 11.) A Kormányzó Úr kihallgatáson fogadott, és kezdetben ismét a lovas hadosztállyal és a karhatalmi ügyekkel kapcsolatos dologról beszélt, mint tegnap. Közölte, hogy végleg egy katonai kormány kinevezése mellett döntött. A kormány tagjai a következők lennének: Miniszterelnök Lakatos Géza vezérezredes, Honvédelmi miniszter Csatay Lajos vezérezredes, belügyminiszter Bakay Szilárd vezérőrnagy, Kultuszminiszter Farkas Ferenc altábornagy, Iparügy esetleg Bor Jenő vezérőrnagy. A többi tárcát az adminisztratív államtitkárok vennék át. (...) (1944. július 17.) A miniszterelnöktől megtudtam, hogy Öfömél- tósága még 15-én a kormányt, lemondatta, (a német megszállás után kinevezett Sztójay-kormányt — S. A.) amit az meg is tett. Közben Veesenmayent fogadta, aki ezt a lépést nem tanácsolta Hitler meg337
