Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - Kiss Anna: Boldog változat

(Elsírja magát.)

A többiről

már nem én tehetek...

KRISTÓF:

Felejtse el, kedves Mama.

Száz évig éljen!

Aggassa tele hurka-girlandokkal az egész világot...!

(Megemeli a söröskorsót.)

FAZEKAS:

Haj, haj.

Az én asszonyom is szipog már azóta.

Lekapta vagy kétszer a sparheltról az ételt...!

Hí a haza.

Engedelmükkel.

(Felcihelődik, kalapját az asztalon felejti.)

NYENYERÉS:

Kalap!

FAZEKAS (kuncogva mutogat a kalapjára):

Hogy fél-ti!

Na, de nem csoda!

Ami a bélése alá biztonsági okokból (!) be lett varva, az a

csuda-cserepek

ára!

Keményen megdolgozott érte. ..!

(Kölkek gyűlnek az ajtóba egy viharvert külsejű babával, és egy eszméletlenül műanyag „tolldísszel”.)

KEDVES MAMA (a kölkekhez):

Mi kéne?

Szalonnabőr, bőre nélkül?

Törüld meg az orrod.

KÖLKEK:

Rebi néni be-be-be ...!

Hurkasütő be-be-be...!

(Hangzavar kintről, a kölkek eliszkol- nak.)

KEDVES MAMA (talpra szökik):

Mi ez?!

Forradalom ... ?!

(Vásárosok dobáló öklei az ajtóban, mindnyájan kapkodják a fejüket a berepülő „cserepek” elől.)

NYENYERÉS:

A cserepek!

FAZEKAS:

A ló!

Meg a szekér!

(Ki a bal oldali ajtón.)

DOBÁLOK:

Szemfényvesztők!

Rohadt komédiások!

Vedeltek

a mi pénzünkön?!

Nesztök a portéka!!!

Vissza a pénzt!!!!!!!

KEDVES MAMA (széttartott karokkal szorítja vissza a dobálókat):

Elmentek az anyátokba!

Hányán jöttök ennyi emberre?

DOBÁLOK:

Rohadt

hurkasütő!

(Dulakodnak.)

A DOBÁLOK KÖZÜL:

Üsd le a 'lámpát!

(Hirtelen sötét.)

KÖC-ILONA:

Ne harcoljon,

Kedves Mama!

Veszettek!!!

(Világosabb lesz. Csend van, üres a színpad. Jobbról Kristóf, Ilona, meg a Nyenyerés fut be.)

NYENYERÉS:

Elmaradtak.

KRISTÓF:

Odanézz!

(Balról, jobbról dobáló kezek. Egymást, a fejüket takarják.)

NYENYERÉS:

Tűz van!

(Balra mutat. Mindenki arra zúdul, félre eltiporják őket is.)

(Felül, a hangszert vizsgálja.)

Semmi baj.

323