Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Kiss Anna: Boldog változat
(Balra mutat.) Arra van a budi! De hogyha agyonvernek is, lélekben alkkor is lacikonyhás maradtam... ! Mert azt csak én tudom, hányszor borulok rá zokogva a pecsenyesütőre ...! Igyanak lelkem, szép az élet, amíg csak a sör keserű! MINDHÁRMAN: Egészségére! KEDVES MAMA: Igaz is. Maguk híres emberek. Mondják már, de igaz lelkűkre, az olaszok tényleg eszik a macskát? (Megállnak a poharak a levegőben.) KRISTÓF: Beszé-lik. KEDVES MAMA: Édes istenem...! FAZEKAS: Hát a fronton bizony mi is megettünk mindent, aminek lába vöt. (Ilona visszajön. A nyenyerés zenélni kezd, a Kedves Mama jobb emlékekkel a képén, magát ingatva hallgatja, Ilona egy ujjal megérinti a hangszert, gyorsan visszakapja az ujját. Énekes kó- dis állít be, öreg katonaruhában.) ÉNEKES KÓDIS: Adjatok a sökbul, jóbul, a kenyírbül, szalonnából, a száp fínyes krajcárokbul. KEDVES MAMA: Csurifca! Itt van Cikória bácsi! ÉNEKES KÓDIS: (Hálálkodik.) Áldja meg az isten szíp jó egíszsíggel, vetíssel, kenyírrel, meg íihetösí ggel. (Kibócorog.) KEDVES MAMA: Mindennapos nálunk az öreg. Mikor olyanja van, fellármázza egész Gyulát, hogy meneküljön, aki tud, kitört a háború! Istenem, istenem. KRISTÓF (a fazekashoz): Nem volt maga még úgy, hogy ezt a világot meg kéne váltani, és hogy éppen magának ...? FAZEKAS: Nem vagyok ón a Jézuskrisztus! Épp elég baj a fazekasság! KRISTÓF: A fronton se? Mikor a macskát ették?! FAZEKAS (fejét rázza): Lőtték. (A nyenyerés Ilonát szelídíti, annak mutatóujját járatja a billentyűkön.) KEDVES MAMA: Lőtték, lőttek...! Nekem bizony hiába nyomták oldalamba a puskát, én bizony akkora pofont lekentem egy szegény kiskatonának, hogy azt magam se néztem 'ki magamból, mondtam is, az anyád ne sirasson, lőhetsz mostmár, helyre vagy igazítva...! FAZEKAS: Lőtt is. KEDVES MAMA: Lőtt a fenét. Hiszen itt ülök. KRISTÓF: Világos! KEDVES MAMA: Ez aztán engem is kifordított magúiból. Lesz, ami lesz, eldugtam a lacikonyhás lomok alá, de rájöttem, hogy nem dugdosni kell! Hajnalban előpanancsoltam, dél lett, mire betanulta, hogy hülye is meg néma ds ...! 322
