Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Kiss Anna: Boldog változat
KRISTÓF: üramsegíts. KORDÉS: Gyí! Vak ember utazik a kordén. Hó! Kapaszkodj fel, piroshajú! Maguk is, néném! (A nyenyerésre rápakolja a többi ketrecet. Kóc-llona Kristóf mellé furako- dik, egyik kezével a „lapulevelet” tartja Kristóf fölé, a másikban a fésű. Muzsikál.) III. ASSZONY-: Énnekem már megfordult a fejemben, hogy ezt a senyvesztő nagy meleget, meg a sen y vesztő téli hideget ha valaki egybe tudná habarni ... (Kristóf esernyője nyeléből kék, sárga, lila kreppapír rózsabukéta robban elő.) (Hátrahőköl.) Hehe... (A többi asszony a szája elé tartott kézzel vihog.) Én magát valahonnan ismerem. KORDÉS: A moziból. Ö volt a Boldogtalan Herceg. III. ASSZONY (felpattan): özvegy Bobula Mihályné vagyok. (A II. asszony visszarántja az ülésre.) NYENYERÉS (a ketrecek alól): Szabadítson ki innen valaki! Szétfeszít a dinnye! (Eszméletlen ketrecátszervezésbe fognak, végül is valamennyi ketrec a II. asszony ölébe kerül. A vásári menet elforog. Sötét. Kristóf meg a nyenyerés botlanak be a sötét színpadra.) Van itthon valaki ? ... ! (Cilinderes lámpával, szemközt, Csutora, a valahai fogadós be.) Nem maga az, aki két személynek, szállást hirdetett éjszakára? CSUTORA: Se köszönés, se semmi, NYENYERÉS: Mester, ez a mi emberünk, az első, akinek lelkivilága van! Kböm! (Kopogtat a „világot jelentő deszkán”.) Jóestét! CSUTORA: Na. (Leteszi a lámpát, lavórt hoz.) NYENYERÉS: Hej, ha valami jó kis savanyú bor... ! CSUTORA: Savanyú bor... Az már a múlté, Amikor savanyú borokkal traktálitam a kuncsaftot... A fogadó a Kék Macs-lkához! Hat szoba, egyvégtében, ivó, kármentő, savanyú bőrök ... ! Fuccs az egésznek. Csák a bütykeim maradták. Akkoráik, mint egy-egy kalapács! NYENYERÉS (elismeréssel): Pszí! CSUTORA: Sa-iva-nyú bor... ! Hol van az már ... ?! (Felemelt ujjal.) 311
