Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Simonffy András: Kompország katonái I. (történelmi kollázsregény)
részt az utóvédharcok következtében az előnyomulás üteme is csökkent. Hascsevatótól Nyikolajev mellett, a tengerpartig újabb 300 km, rekkenő agusztusi hőségben megtett út, különösen az augusztus 12. és 15. közötti nagy napi menetteljesítményekkel a lovak teljes kidőlését eredményezte. A gyorshadtest-parancsnokságnak be kellett jelentenünk, hogy a lovasdandár részei már nem menetképesek. Lókórházba vontunk újabb beteg lovakat, összesen 862 beteg lovat. Ezenkívül a csapatoknál maradt házi kezelésben napi 20 kilométeres könnyű menetet még elbíró további 1050 beteg ló. Másfél hónapon át megtett 1100 kilométer után a lovasdandár 6800 lovából beteg 3350. Elhullott vagy kiirtva 240, eltűnt vagy fogságba esett 23 ... Az egyszer álló lókórházban valahol lemaradt lovak csapataikat egészségesen soha többé nem érték utol. A magukra maradt és tőlünk egyre elérhetetlenebb távolságban lemaradt lókórházak teljesen önállóan, minden támaszték nélkül lógtak a nagyvilágban. A szállítási nehézségek folytán semmiféle utánpótlásban nem részesültek. Összeköttetésben semmiféle katonai szervvel sem állottak, így hónapokon át zsoldot és tábori postát sem kaptak. Ök voltak ennek a háborúnak legelhagyatottabb résztvevői. 1941 őszén ezt a negyven sűrűn gépelt oldalt kitevő, nem túl vidám, sőt, olykor ironikus hangú jelentést tovább adtam feletteseimnek. „Láttam! Igen értékes munka. A megjelölt részeknek a helyőrség tisztikara előtti felolvasását — ebben a formában — nem javaslom. Magasabb parancsnokok és vezérkari tisztek részére igen! Egyébként is főleg vezérkari szempontból érdekes és értékes. Átdolgozva csapattisztek számára is értékes tanulmány. XII/12. Cs ..(olvashatatlan aláírás). De eljutott ez a dolgozat az akkori debreceni hadtestparancsnokhoz, Be- regfyhez is. „Nem olvastam el, csak az elejét! Még rövidebbre fogni! Csak a tapasztalatokat, eseményeket nem! Az egész előadást majd a helyőrség részére! A kritikát majd csak szűkebb körben! XII/15. Beregfy” De nem lett sem előadás, sem rövidített változat. Tapasztalataim senkit sem érdekeltek a továbbiakban. A magasrangú tisztek között még mindig sokan a huszárokban látták a magyar honvédség legütőképesebb alakulatait, mondván: „Ahová a gépek már nem tudnak eljutni, eljutnak oda a huszárok!” És kétszázezren ugyanígy, lóháton, utánpótlás nélkül hamarosan el is indultak a Don-kanyar felé ... Tehát én Debrecenben szolgáltam tovább, ott ért a német megszállás napja is, 1944. március 19-én. Közben azonban döntő fontosságú események történtek a csatatereken, a diplomáciában és az emberek lelkében is. 10. Juhász Gyula történész: 1942. november 8-án olyan esemény zajlott le a második világháború történetében, amelyre a magyar politikai közvélemény — jelentőségén messze túlmenően — rendkívül érzékenyen reagált. Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök egy 1943. februári emlékiratában így írt erről: „Az angolszász hatalmak marokkói partraszállása nálunk igen nagy nyugtalanságot és izgalmat váltott ki.” Az izgalom kiváltója az volt, hogy Észak-Afrikából már nem 19
