Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - SZOCIOGRÁFIA - Miskolczi Miklós: Kettő - Gyurináék hét életéből
MISKA: Nyáregyházán gimnáziumba jelentkeztem továbbtanulni. Akkor volt lehetőség arra, hogy a munkás—paraszt szülők gyereked továbbtanulhassanak. Én ebibe a korosztályba tartoztam még. Jelentkeztem kollégiumba is, Ceglédire. Ez 1949-ben volt. Közben a bátyám meg a papa idejöttek dolgozni, aztán lakást kaptak. 1954 júniusában leérettségiztem, és ide jöttem haza. Én voltam az első, aki egyenesből, nappalin szerzett érettségit. Nekem már megvolt a lehetőségem, hogy tanulhassak. Az igazság az, hogy akkordban olyan elképzeléseim voltak, hogy nagyon szerettem sportolni és a TF-re megyek. Vagy tanítani valamit. Ez a kettő. Volt egy olyan elképzelésem is, hogy képzőművészeti főiskola. Sajnos, egyik sem sikerült. Már gyermekkoromban rajzolgattam. Jellemző dolog: negyedikes voltam az általánosban, és óra alatt a pad alatt vízifestékkel rajzoltam. Volt egy tanítóm, aki rövid fél évig foglalkozott velem, de megharagudtam rá, mert cserébe azt kérte, hogy vasárnaponként menjek el a templomba. Hát inkább abbahagytam. A gimnáziumban volt egy kis diáklapunk, kézzel írtuk, rajzoltuk, hát ezt rajzolgattam. Sajnos, abban az időszakban már erősen irányított volt a helyzet, és amikor ml leérettségiztünk, engem a Puskin Intézetbe javasolt a gimnázium. Tolmácsokat neveltek akikor ott, de nagyon gyenge voltam oroszból. Azt nem vállaltam. Eljutottam a TF-ig, a felvételim is jó volt, de létszámfelettinek minősültem. Így aztán hazajöttem, és itt akartam elhelyezkedni. „ÍCn most sem félek a munkától.” GYURI: — A mostani főnökömnek az a véleménye, hogy a Gyurinak nagy szája van, mindent megmond, de a munkáján keresztül nem lehet őt megtámadni. A munkámban precíz vagyok. Hogy nagy pofiám van, vagy széltoló vagyok', csavargó vagyok, az más dolog, de a munkámon keresztül nem engedek magamnak támadási felületet. Az első büntetésből is két hónappal előbb szabadultam a jó munkám révén. A Jóska vitt be utána az öntödébe. Betanítottak. Egy magasnyomású géppel szemcséket szórtunk az öntvényre, ezzel tisztítottuk. Ott is volt egy galibám. Eltörtem egy öntvényt, valami ötezer forint volt a kár, de elintéződött azzal, hogy anyaghibás. Az öcsém egy kicsit hallgatott miattam, de ez a csoda is három napig tartott. Amikor lehetőség volt, hogy a vasúthoz kerüljek, otthagytam az öntödét, és jelentkeztem mozdomyfűtőnek, a száll- rakihoz. El is végeztem a tanfolyamot, föl is szabadultam, dolgoztam is, de a munkakörülmények rosszak voltak. Megfáztam, begennyesedett a vesém. A jóbb vesémet ki is vették. En vagyok az első, akinek itt a dunaújvárosi kórházban vették ki a veséjét! Azután már nem tettek vissza a mozdonyra. Nagyon csúnya dolgok történtek a vállalaton belül. Olyan munkakörbe helyeztek, ami -rosszabb volt az előzőnél. Kértem, hogy tegyenek el innen. Mondták, hogy nem tesznek, mehetek az atyaúristemhez is. írtam a rádiónak. Kijött egy szivar egy fekete kocsival. Odaáll!, ahol raktam a fát, azt mondja, uram, én Gyurina Györgyöt keresem. Mondtam, én vagyok. De jó, azt mondja, én a Magyar Rádiótól jöttem, be kellene mennünk a vállalathoz. Mondom, nézze, itt a fa, éjjelre kinn nem hagyom. Nekiállt, és segített bedobálni. Aztán bementünk. Igazolódtak a tények, megállapodás történt, hogy olyan munkakörbe helyeznek, ami nekem jó, és fizetéscsökkenés nem történhet. Huszonnégy órán belül ott is voltam, de a vezetőim szemébe szálka maradtam. A lakásosztásnál kicsit elbántak velem. — Most mi a beosztása? — Kocsivizsgáló lakatos vagyok, három műszakban, az újáülomáson. — Szereti ezt a munkát? — Szeretem. Megtaláltam a helyemet. Egyébként amikor keresett, a Szovjetunióban voltam. Jutalomból. Háromszoros aranykoszorús szocialista brigádunk van. — Vágyik valamire a munkájában? — Nem. JANI: — Hivatalosan gyártóeszköz raktáros vagyok, tíz éve. Ezen belül a megfelelő ügyintézéseket, a számviteli részeket, nyilvántartásokat, ki- és bevételezéseket vezetem. Bennem megmaradt a szerszámszeretet. Vannak nehézségek, vannak szép dolgok. 267
