Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 3. szám - Kunszabó Ferenc: "Hazám véremben van" - Széchényi István eszmerendszere III.

zólyomi főesperes, 1643-ban pécsi püspök, 45-ben Csanádi. Igaz, e címek közül csak a zólyomi volt valóságos, ment a püspökségek török kézen voltak, -de hogy nem akárki kapja ezeket a méltóságokat, azt jól bizonyítja, hogy 1646-ban jeles szerepet játszik a III. Ferdinand és I. Rákóczi Gyöngy közötti béke kimódolásában.

Ekkor már az Esterházy család házi papja, s egyúttal belső barátja. Arra kell hát gondolnunk, hogy Széchényi György nemcsak céltudatos és erős akaratú, hanem okos és diplomatikus is volt. 1648-ban lesz veszprémi püspökké, ami már valóságos hatalom, tág működési tér. S ő tíz év alatt nem keveset tesz. Egyebek között rendbe hozatja a nemrég felszabadult Veszprém székesegyházát, Zalaszentlászlón ferences kolostort építtet, kijavíttatja a sümegi vár és város falait, ugyanott rendházat alapít, szintén ferencesei ; azaz a néppel közvetlenül foglalkozó tanító és gyógyító rendet igyekszik meggyökereztetni. Az uralkodó 1651-ben köszöni meg a szentgrótá és pápai vár- katonáiknak nyújtott segítséget, de mór 1656-ban újra nagy összeget, 16 000 ezüstforintot ad az éppen visszafoglalt Győr várfalainak kijavíttatására.

És két év múlva utána megy pénzének, azaz 1658-ban nevezik ki a győri egyházmegye vezetőjévé. S ha meggondoljuk, hogy már Veszprémbe is így került, akkor kétségtelenné válhat előttünk, hogy György olyan jó szervező és erélyes vezető, akiben a király megbízik.

Győr ebben az időben elsőrendű hadászati fontosságú hely a Habsburgok számára, mert a miaigyajrarszági kulcspozíciókat Nagyváradtól Egeren és Budán keresztül Esztergomig elfoglaló töröknek ennél a közlekedési gócpontnál lehetett útját állni, ha az Bécs felé indult. — Széchényi György, a korabeli szokás szerint, az egyházi hatalom mellé megkapja a világit is, azaz Győr vármegye főispánja lesz, s így már a vidék minden gazdásági és emberi erejét az újjáépítésre fordíthatja. Hanem any- nyiira mégsem volt megbízható, hogy a legvalóságosabb hatalmat, a katonait is ő kapja. A bécsi haditanács Montecuccoli gráfot nevezi ki a főkapitányság kormányzójává, s az, egyetértésiben a hadak főparancsnokával, olyan tervet dolgoz ki a helyreállításra, amelynek üteme meghaladja a püspökség és a vármegye teherbíró képességét. Emiatt György püspök több ízben is összeütközésbe kerül a katonai vezetőkkel, s elsősorban Mantecuccolival, kinek hadvezetői erényeit nem tagadja, de több ízben kifogásolja a csak hadászati szempontjait, melyek erőszakolása közben semmi figyelemmel nincs a magyar érdekekre általában, s a nép tűrőképességére különösen. Több beadványban fejtegeti, hogy a vezetése alatt álló területről a jobbágyok pogány fennhatóság alá szokdösnek, mert nem bírják a terheket.

A vitába a király is beavatkozik, miikor 1667-ben bizalmas levélben arra szólítja föl a „közügyekért mindig lelkesedő püspök urat”, hogy támogassa határozottabban a várépítést. Közben elő is lép, újra. Még ebben az évben megkapja a kalocsai érseki címet. Mindez azonban csak arra tudja rávenni, hogy föladja a nyílt szembenállást. A nép kizsigerelését továbbra is fékezni igyekszik. — Győr megerősítése négy év múlva fejeződik be, az építtetők dicsőségét hirdető emléktáblán azonban Széchényi György neve elő sem fordul. Az eset félreérthetetlen, ráadásul nem az első és nem is az utolsó, György érsek azonban sohasem vette zokon ezeket, mert figyelmét, energiáit a nemzeti érdekek költötték le.

Buda majd nemsokára felszabadul, a török hirtelen az ország déli részeibe szorul, a Habsburgok politikájából azonban félreérthetetlenül kiderül, hogy a Szentkorona birtokait szuverén módon akarják uralni. Az erdélyi fejedelemség ereje mór megtört, Zrínyi Miklóst felökilelte „a bécsi kamardlla vadkanja”, a főurak azonban erősen békédének. A mozgalom elismert tekintélye vezetője Zrínyi Péter, a hatalmas horvát bán, s vele tartanak mind a Rákócziaik, Esterházyak, Wesselényiek, Nádasdyak, Frangepónok. S a nemzet érdekeit hangoztatja az ekkor mór nagytekintélyű Széchényi György is: „Valónak nálam rákosi mester uram, s mások is, az kik Bécs felől jöttének, örülnek az nyomorult békességnek (páter Tessinger nem tudom hova lén, talám megfogok Bécsiben), de majd’ lehetetlen, hogy az jövő nyár rosszat ne hozzon, hanem kérdés, ki résziéről leszen az, adná Isten, lenne az török résznői” — írja Gorup nagyprépostnak, de a szókimondó nyilatkozatot nem csupán barátjának szán251