Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 3. szám - Kunszabó Ferenc: "Hazám véremben van" - Széchényi István eszmerendszere III.

ja, hanem a ti tkosrend-őrségn-ek is, amely a magyar urak leveleit már régóta bontogatja, hogy így jusson inf ormáéi ókhoz. (Pál érsek írja majd 169,7-ben sógorának, a franciákkal hadakozó Ebergényinek: „Az elmúlt zűrzavar üdőben az mü nemzetségünk levelit az postákon' megszakgatták s megtantóztaitták.”)

György érsek tehát jól tudja, hogy minden lépését figyelik azoknak1, akik politikai erőt képviselnek az országban — éppen ezért tartja komolytalannak a kényuralom ellen szövetkező főurak eljárását. Ha Nádasdy a közös álláspont szempontjait közli társaival, ha Zrínyi fölveszi a kapcsolatot a francia udvarral, azt Bécsiben talán előbb tudják, mint a címzettek, s a részleteket gátlás nélkül tárgyalják a főúri szalonokban. Széchényi, aki komoly jezsuita képzést kapott, s Pázmány mellett tanulta a felelős gondolkodást, márcsak. ezért sem csatlakozhat ilyen szervezkedéshez. De más megfontolásai is vannak: úgy tartja, hogy a nemzeti törekvések képviselőd nem maradnak következetesek, de ha még sikerülne is a tervük, „a ddadalkapu alatt marakodnának öszve a kontzon”. Nagyon komolynak ítéli viszont a sérelmeket, miken a főurak mozgalma alapszik. Ezért ösztökéli az udvart politikája megváltoztatására. Így például a hatalom egyik legbefolyásosabb tagjának, Montecuccsjlinak azt fejtegeti, hogy a kormánynak most két, egymással összefüggő feladata van: alkotmányos politikával venni elejét a nemzeti felkelésnek, s a török elleni harcra fordítani a magyarság energiáit.

Montecuccoli a beszélgetést oly fontosnak tartja, hogy rögtön levelet ír az udvarba, óvatosságot ajánlva a szókimondó érsekkel kapcsolatban. Ott azonban már különben is gyűjtik az adatokat. így például, hogy egy pohárköszöntőjében azt mondta: Isten tartsa meg az országot a magyaroknak, s bárcsak feltámaszthatná Attilát, meg az okos és igazságos Mátyás királyit!... György nem tagadja e mondatokat, szarvasokoskodésnak nevezi azonban a következtetést, hogy ő Attila alatt Zrínyit, íyíá- tyás alatt pedig Nádasdyt értette volna.

Többször rajta van a letartóztatan-dók listáján. Jól tudja ezt, hangját, tollát mégsem fékezd. A királynak írt együk levelében például feltárja a kormányzat sorozatos törvényszegését, majd ezzel' fejezi be: A magyaroknak „lángban állanak házaik, míg a szomszédos nemzetek békében virulnak. Hogyan ontsák a csatában verőket azok, kiket béke idej'én saját királyuk foszt meg vagyonuktól?!”

A levél példátlanul szókimondó, s Széchényi mindenre felkészül; a bosszú azonban ravasz: kinevezik a „felségárulásokat” megbüntető pozsonyi törvényszék tagjává! Ha nem fogadja el, ő'is „felségáruló”. Ha elfogadja, mintegy igazolja azt a bécsi politikát, amely ellen ő tiltakozik legerélyesebben és legalaposabban.

És Széchényi György, aki típusa a mindig nemzetéért cselekvő, de soha egyik véglethez sem csatlakozó embernek — tipikusan cselekszik: Elutazik, hogy egyházmegyéjében érvényesítse a protestánsok működését megszorító korábbi apostoli parancsot.

Mert megállapítani emberekről, kikkel voltaképpen egyetért, hogy felségsértők — ezt nem teheti. Am hittel és eréllyel tudja üldözni a protestánsokat, mert Pázmány Pétertől nyert szent meggyőződése, hogy ha mindnyájan egy -hiten lennénk; sokkal többet érhetnénk el. És ezt kiáltja dühös kétségbeeséssel, mikor Sopronban, Szombathelyen, Kőszegen meg másutt elűzi a református lelkészeket, iskolamestereket.

S én, a reformátusnak született, valahol itt gondolom abbahagyhatónak e vas- akainatú, erős hitű nagy ember 'jellemrajzát. Mert igaz, hogy csak később jut el pályája csúcsára, a hercegprímási székbe, de álláspontja, cselekvésüránya egy jottányit sem változik -mindhaláláig, 1695-ig.

Hatalmas vagyont hagy hátra.

Könnyebben elképzelhetjük a bécsi szemináriumiba egyetlen kis batyuval érkező György anyagi gyarapodásának ütemét, ha figyelembe vesszük, hogy veszprémi püspökségének kezdetiétől haláláig több mint kétmillió háromszázezer pengőfoo-ntot adományoz közcélokra. Ez több, mint az egész ország hadiadója III. Károly alatt.

A könyvet kitevő listából álljon itt csak néhány:

Buda felszabadítása útón a vár helyreállításához és fenntartásához kerek szá-m252