Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - Kunszabó Ferenc: "Hazám véremben van" - Széchényi István eszmerendszere III.
KUNSZABÚ FERENC „Hazám véremben van” „Hogy nekem okvetlen a legősibb hun törzsökből Ikell származnom, az már csak abból kitetszik, hogy a helvét Alpok legszebb helyin vagy Itália leggazdagabb völgyin sohase tudtam úgy felbuzdulni, átmelegül- ni s lelkesülni, mint hazám kopár vidékin (SZÉCHENYI ISTVÁN) Nincs tudomásunk anról, hogy Széchenyi István valaha is kutatta volna családfáját. Nem, számára a fenti, 23 évesen leint téted tökéletesen elegendő volt ahhoz, hogy egész életében ősrégi família sarjának tudja magát. Ez a zseni kiváltsága, apadihatatlan erejének egyik forrása — a kutatók halála után leltek rá az adatokra, mik e sejtést igazolták. Mi azonban vegyük föl ott a tárgyalás fonalát, hogy 1619-ben egy ködös szeptemberi hajnalon Alsószécsényfcén bizonyos Széohényi Márton ingben-gatyában menti családját a lángokban álló házból. A vészt tudták, várták, de amint ez lenni szokott, az üszög mégis óvatlan pillanatban röpült a zsúptetőre: Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadjárata idején Nógrád vármegye vezetése Bécs mellett határozott felkelni, érthető hát, hogy a hajdúcsapatok bevonulása után bosszúra számított mindenki. Széchenyi Márton Gyöngyösre menekíti családját s vagyonkájának mozdítható darabjait. A többnapi utat bújva tették meg. Volt már ebben gyakorlata a családnak mindkét ágon ezekben a zűrzavaros időkben. Ha csak azt vesszük, hogy a feleség, Baan Sarah elei a kiskunsági Inárcs-szállásról menekültek néhány évtizede Nógrádba — ám éppen nem nyugodalmas helyre, mert a török 1552-ben Szécsényt is beveszd, együtt Drégellyel, Gyarmattal, Kékkővel és Hollókővel. Ettől kezdve Szécsény csak 1619-ig háromszor cserél gazdát, a környéket azonban ennél többször dúlják föl, úgyhogy a közeli Zerdahel, a későbbi Alsó- és Felsőszécsényke, ma Szécsényke — általában négy, öt évenként szenved kegyetlenül, hol a királyi, hol az erdélyi, hol a török hatalom fegyvereseitől. — A rokonság több tagja ezért költözött már korábban a fallal körülvett Gyöngyösre, hová most az újonnan földönfutóvá lett Mártanék is beállítottak, két gyermekkel. Lőrinc tíz éves ekkor, s az ő későbbi feljegyzéséből tudjuk az átköltözést; György pedig, a család újkori rangját, vagyonát, hatalmát megalapozó későbbi bíborosérsek — nos, róla nem tudjuk, mikor született. S ez bizony regebeli mozzanat. A különböző források 1596-ot, 98-at, sőt 1606-ot jelölik születési évének. Ö maga viszont egy adománylevele bevezetésében azt diktálja, hogy 1687-ben 83 éves. Azaz 1603-ban született. Igenám, de temetésén Matusek András, a győri nagyprépost azt mondja, hogy 103 éves pátriárkát helyeznek örök nyugalomra — azaz 1592-ben született... Mi hát az igazság ? Az a valószínű, hogy már sohasem tudjuk meg, ugyanúgy* mint azt sem, hogy hol és miikor holtak el szüléi, előtte mit szereztek Gyöngyösön, vagy hogy maga az ifjú György merre járt, mit cselekedett, miből élt, mielőtt beiratkozott a bécsi papnevelő intézetbe. Csak annyi bizonyos, hogy Pázmány Péter felfedezettje, s ő küldi 1625-ben a szemináriumba, aminthogy négy év múlva, a felszentelés után ő nevezi ki Selyóne plébánosnak, de már néhány hónap múlva a prímást udvariba szólítja, s fontos munkát végző kanonokká teszi. Hanem a tudásnak, költőnek, hazafinak s persze katolikusnak egyaránt nagy bíborérsek halála sem akasztja meg György pályáját. 1641-ben már 550
