Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 3. szám - Wehner Tibor: Tojás vagyok, a Z Szervizszolgálat embere (elbeszélés)

nézésre is profi munka, mondani kell. Bement, kihozta a pénzt, aláírta az átvételi elismervényt, kivette a táskát Tojás kezéből, és becsapta az ajtót. Tojás a lépcsőházban döbbent rá, amikor hiányérzete kielégítésére elmaradt mondó- káját mormolta, hogy a fickó, mivel nem hallgatta meg, nem tudja, milyen üzletbe keveredett. Részletfizetés. Amikor már sajnáljuk rá a pénzt, itt-ott kopik is, esetleg eltörött, a sarokba hajítja az ember: fizetni meg kell. Ez meg a részletfizetés feltételeit sem kérdezte. Fejéhez kapott: a csekkeket elfelejtette átadni. Tanácstalanul toporgott egy ideig a kapubejárat szemetesvödrei mellett, de visszamenni semmiképpen sem akart, így hát elindult hazafelé. Tűnődött: hibát követtem el, de nem helyrehozhatatlan hibát. Az atlétatrikós agresszivitását gyengeségének palástolásával magyarázta. Hogy fogadnám, ha hozzám törne be ismeretlenül egy ilyen alak, mint én, valami hasonló ürüggyel? Kétkedő érveket kizáró választ nem tudott adni kérdésére. A részleteket majd befizetem a százalékból — zárta le a kérdést.

Ha a táskát felnyitotta az ember — esténként hosszasan nézegette —, különös titkokkal telt meg a kis arzenál. A szerszámok fémrészei acélos ragyogá- súak, a fanyelek kemények, de mégis finom tapintásúak voltak. Mindennek megvolt ésszerű, gazdaságos elrendezésben a helye: a kalapácsnak, a csípő- és harapófogónak, a kis fecskefarkú fűrésznek, a csavarhúzóknak, a súlyos franciakulcsnak, a fúrónak és a reszelőnek, a mérőszalagnak (stich- és centiméterbeosztással) és a sublernak is. Az együttest bármilyen használati céllal megbolygatni nagy megerőltetésbe kerülhetett: szépsége csábított és elriasztott.

Az atlétatrikós esetének akaratlanul adódó példája nyomán — három munkanapjával senkinek sem tudott volna elszámolni: bezárkózott szobájába, és kialakult, merőben új helyzetét elemezgette — veszélyes játszmát kezdett. Zaklatott mindennapjainak nyugodtabb mederbe tereléséért, lelkiismeretfurdalásá- nak megszüntetéséért új haditervet dolgozott ki. A csengetést követő ajtónyitás pillanatában azonnal, intuícióira hagyatkozva döntött: ügyfelét megkíméli-e a részletek fizetésétől, vagy nem. Döntése többnyire vevőinek kedvezett. Állandó, ideges nyugtalansága lanyihulófoan volt. Kis szorongás csak a Szervizszolgálat irodájában fogta el jelentkezéseikor. A két irodái nőszemély és a raktáros nem sejthettek semmit, ridegen tevékenykedtek.

A hónap első napjaiban végigjárta a postahivatalokat: nem akart gyanút kelteni egyetlen helyen sem azzal, hogy tizenöt, különböző feladóval jelzett csekken fizet be azonos összeget. Néhány postáskisasszony már így is régi ismerősként köszöntötte. Ügy határozott, hogy befizetési körzetét tovább bővíti. A ti- zenötös „részletfizetés-átvállalási” számot — így nevezte — nem léphette túl: megélhetése forgott volna veszélyben. Intuíciós módszerét fojtogatni kezdte a higgadt statisztika. A létfenntartásra fordított összeget minimálisra csökkentette. Hogy dolgozhasson, félmegoldásokra kényszerült: a vásárlóknak olykor a vételárnál hatszáz forinttal kisebb összeget mondott be, átadott két csekket, és a nála visszamaradó hárommal kiegyensúlyozzottnak vélte tevékenységét; a klienseinek okozott, felismert, vagy rejtetten maradt lelki megrázkódtatás titkos helyreállításához, ha kisebb mértékben is, de hozzájárult. Kicsit több munkát jelentett az esti adminisztráció. A befizetési határidők ütemezésére és a nevek egyeztetésére nagy füzetet rendszeresített, s magas fokú koncentrációra volt szüksége, nehogy összezavarjon valamit. Éberségét ébren tartotta az a tudat, hogy egy apró tévedés is szorgosan felépített rendszerének szétzúzója lehet. A gondosan vezetett nyilvántartás veszélyzónát jelző határvonalát még nem lépte túl, és úgy érezte, van még ideje, korlátozottan, de dolgozhat.

241