Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - Wehner Tibor: Tojás vagyok, a Z Szervizszolgálat embere (elbeszélés)
WEHNER TIBOR Tojás vagyok, a Z Szervizszolgálat embere Utólag Tojás úgy vélekedett, hogy a Z Szervizszolgálathoz a kötetlen munkaidő csábította, és később, menet közben ismerte fel lehetőségeit. Az „ügynök” megnevezést csak a legvégső esetekben használta, ha rákény- szerítették. A Z Szervizszolgálat embere vagyok. Barkácskészlet. Momentán potom pénz. Mellékelten névjegyünk, esetleges reklamáció esetén, bár ilyenre még nem volt példa, készséggel állunk rendelkezésére. Az első részletet most kérem, igen. A játékszabályokat emberinek minősítette. Ezernégyszáz forint alapfizetést kapott, és az értékesített készletek darabjáért huszonhármat, ötezer forintnál nem kereshetett többet havonta, de csak a felső határ volt megszabott; ha egyetlen üzletet sem kötött, az alapfizetését akkor is felvehette. Jótékony előrelátás. A második szerdákon meg kellett jelennie a Szervizszolgálat légkondicionált irodahelyiségében. Egy cetlin leadta a vevők névsorát, a pénztárosnak befizetett nevenként kétszáznegyven forintot az első részlet címén, és feltöltötte a készletet. A raktár az irodából nyíló, tölcsérszerű folyosó végén volt. A raktáros — szófukar, zárkózott figura — kapkodva kiadott 10—15 készletet, és gyorsan becsapta felségterületének homályos ablakát. Visszafelé, az irodában, ha kért, a pénztárostól kapott egy köteg csekket is. Azt, hogy a barkácskészletet hol és kik készítik, miért, és hogy mennyi van raktáron, nem tudta. Még kezdő volt. A fautánzatú tapétával burkolt fadobozon és a szerszámokon is csak egy Z betű szerepelt, semmi más. Rejtett, cinikus terve támadt: helyzete megszilárdulásával, vagyis ha alaposan bedolgozza magát, és a Z-nél biztos pont lesz, egy alkalmas pillanatban majd nagy számot mond be: nyolcszázát kérek. Kíváncsi volt, milyen zavart keltene a Szervizszolgálat mogorva raktárosában. Kísérletét azonban egyre csak halogatta. Ugynöktársával, akitől esetleg megérdeklődhette volna az összefüggéseket, sem az irodában, sem a raktár előtt nem találkozott soha. Az alkalmazottak hideg tartózkodással bántak vele, csak az elszámolásról esett szó röviden; megvitatásra alkalmas téma nem akadt. A raktáros rokonszenvére nem számított. A negyedik és az ötödik jelentkezésekor reménykedett abban, hogy legalább az irodában kialakul valami kötetlenebb párbeszéd, de a hangulat ekkor is fagyos maradt. A feloldódás kezdeményezésére nem volt bátorsága, nem ismerte a helyi szokásokat, s ahogy észrevette, ilyenek nem is voltak. Fizetését — bár kezdetben nyilvántartást nem vezetett, mégis érezte, hogy az összeg mindenkor pontos — postán kapta meg. Később, amikor anyagi nehézségei fokozódtak, sűrűn foglalkoztatta a barkácskészlet ára, és az egy készletért kifizetett huszonhárom forintos tiszteletdíj százalékos viszonyának kérdése, mert itt megmagyarázhatatlan bizonytalanságot érzett. Kerekítik az összeget — próbálta elhessegetni nyugtalanító kételyeit. A villanegyedeket elkerülte. Ácsoragni a kertes házak előtt az utcán, toporogni a kovácsoltvas rácsok belső oldalán vicsorgó kutyákkal szemben: megalá239
