Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - SZEMLE - Zalán Tibor: A lebegés grammatikája - Szepesi Attila új kötetéről
A lebegés grammatikája NYÍLT GONDOLATMENET A költő nehéz és gyakran veszélyes helyzetben van két, egymást kegyetlenül élesen metsző sík, az álom és [a valóság síkjának metszöpontjában. ! Pierre Reverdy Ha valamennyire pontosak szeretnénk lenni, amikor Szepesi Attila új könyvéről beszélünk, óhatatlanul a modern képzőművészet, elsősorban pedig a festészet, műszavai kínálkoznak számunkra eszközül. Ilyenek pl.: enyészpontok, transzparenciák, rögzített és kitágított perspektívák, tónusértékek és komplementerek sitb. Ezzel persze közel sem azt mondtuk, hogy Szepesi költészete (azaz költeményei) képek sorozataként fölfogható és elemezhető; avagy képélmények leírásait tartaiimázza — noha ez tetten érhető lenne időnként — Az éjszakára című kötetben. Arról lenne szó, hogy költőd iránya (kiteljesedése) az értékelés újabb kategóriáit kívánja meg, s ennek a feladatnak, terminológiakereséssel legalább, eleget kellene tennünk. Olyan versddnamikát valósít meg tudniillik, melyre érdemes (még)- jobbam odafigyelni, s mélyet szükséges lenne lehetőség szerint pontosítani a magunk számára. Könnyű voltam és üres, jegyzi meg kötete fülszövegében. Ez az állapot pedig tisztességgel verejtékező és szenvedő költészetünkben eléggé szokatlan. De — még nincs vége. Ismét a fülszövegből: Most, hogy ezeket a sorokat írom, másféle üresség bolyong bennem. Másfelé, de összetéveszthetetlenül ugyanúgy. S itt válik gyanússá... Magyarázatért, ez tűnik a legcélszerűbbnek, forduljunk mindjárt a versekhez, s mint ki fog derülni, hemzsegnek a magyarázó (s nem magyarázkodó) sorok vagy részek, melye közegükből kiszakítva, s a fülszövegből kimetszett részekhez illesztve sem értelmetlenek. K V árnyékod velem múlik el É ű O rejtezésből születő tudás S N L fölöttünk a régi órán a régi idő ü N 7 mert idegen: határtalan R Y A falakon- átszűrt zene E 0 M ami volt csak következik S Ez a sokféle, tetszőlegesen sorrendbe rakott „üresség” msásHrnás minőségű tehát, de összetéveszthetetlenül: ugyanúgy. Ha az ürességet múlt-talanságként értelmezzük, (emlék nélküli tudás) még mindig csak töredékeinél tartunk a sejtett igazságnak. Mert hozzá keli tegyük, jövő-tlenségről is szó van ebben a költészetben, lévén, hogy ami volt, csak következik. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlét (meg) alámerül valahol, s marad a... ? Mi is az, ami marad ? A Semmi — vágná rá a magát okosnak gondoló nebuló. A Minden — ellenkeznék a magát még okosabbnak tartó mások. S valójában igazuk is van, meg nincs is igazuk. Azaz éppen abban a mértékben van igazuk, ahogyan nincs igazságuk. Mert tantervűkben még nem szerepel 188
