Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - SZEMLE - Zalán Tibor: A lebegés grammatikája - Szepesi Attila új kötetéről
A LEBEGÉS GRAMMATIKÁJA szitál a hó a Szinusz felől méhedben jövő századok jövő népvándorlások emlékeivel sós szél zuhog a kulcsrazárt szobában aztán az óra újra jár valaki fekete gépen szálldos külön-időben se közlel se távol árnyékod velem múlik el üres szobában égő telefon s a távolodónak más-fényű álma van A betűkhöz rendelt (betűállományuk határozta meg felhasználásúikat s nem értelmük) sorok együtt nem jelentenek semmit. Nem szerveződtek verssé, minthogy nem is szerveződhettek azzá. Viszont így is hat ránk erőterük, és sejteni engedik, hogy olyan világból valók ők, bár (most) statikus szerepre 'kényszerült elemekké váltak, mely más törvények szerint épült fel, jóllehet az sem biztos, hogy építtetve van. Alapkérdésünk tehát ebben a pillanatban a költői megismerés tere, azaz, hol jelenik meg Szepesi a valóság számára, hogy ezen helyzetéből adódóan a valóság is megjelenjék számára, mely azonban már a költői megismerés mikéntjének (hogyan?) kérdése lesz. Szepesi, a költő ugyanabban a világban él (kell éljen), mint mi, hetilapnál dolgozik, családos ember, gyermekei nevét szép versébe is belefoglalta ... gondolná az olvasó. Igen ám, csakhogy éppen ő hagy használható és figyelmeztető jeleket, jelzéseket afelől, hogy ez nem egészen így van, vagy hogy a lényeg nem ez. jövőidőm éjféli ablak honnan tévedtem ide, nem tudom holnapból, üvegtornyok idejéből még meg sem született anyám, itt kell maradnom vissza nem térhetek nem látható romlásom ideje alattam elsüllyedt a város gyíkok a palotateremben itt éltem-e nem tudhatom (Futurum-töredék) (Kiemelések tőlem — Z. T.) A valóságnak, mint az előzőekből kiderül, mely a jelen-időpillanatok egymás- mellettiségéből összeálló (önkölcsönző) folyamatszerűség, nem akar függvénye lenni. Tere annyiban abszolút, amennyiben iszonyatos energiák árán próbál a tér-idő szorításból kiszabadulni. Lehetséges terének az éjszakáit érzi, mint más ddmenziójú valóságot. A sötétség az az állapot, mely mindent lehetővé tesz, főleg fizdologikus kötöttségektől mentesít, átadva helyét a látás más lehetőségének: az ún. belső látásinak. (Ez persze igazán felületes tudás lenne még!) Most mindössze annyit kell megjegyeznünk, ez a „belső látás” sem empírlanmentes szemiél'ődési lehetőség, mondjuk inkább úgy: exkluzív-empíria. 189
