Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: "Nékem van-é már utam?" (Széchenyi István eszmerendszere II.)

aztán — ok és szükség nélkül — sorozni, és a nép adósságát emelni! Vajon nem nyer-e így csatát a nemesség?”

Április 8.: „Pál bátyám: Hogyan tudsz most szolgálni, amikor a katona már nem egyéb, mint zsandár?”

9- én: „Szolgálhat-e az ember, ha magyar? Vagy mindent tűrni, elviselni, fizetni, szolgálni. Avagy mindenre, az akasztófára is felkészülni. A szabadságot csak vérrel lehet megvásárolni.”

16-án: „Egy svadrony és egy század állíttatott föl a sopronyi vármegyeháza előtt. A tisztségviselők, pro forma, elfogattattak. A magyar alkotmány szent szüzessége elveszett. Adót fizetni, melyet erőszakkal rónak ránk, ez a vége a dalnak. Egzaltáció és komédiás hazaszeretet nélkül én most jobbat nem tehetek, mint jószágaimat mindenáron rendbeszedni és magamat, szükségleteimet, vágyaimat úgy kormányozni, hogy a továbbiakban (évi) 1000 aranyból megélhessek.”

„Nemes dolog a szabadságért és a haza üdvéért vért áldozni, azonban soha ne feledjük, hogy ezt könnyebb mondani, mint megtenni.”

Május 9.: „De szabad ország-e Magyarország? Az élő Istenre, nem! A nemes szabad — a paraszt szolga vagy rabszolga.”

10- én: „Somssich Pongrác nálam: Mind németté kellene válnunk; mindegy, ha legalább (úgy) szabadok vagyunk.”

1823. október 23.: „Szomorú, hogy az osztrák birodalomban nincs szabad áruforgalom.”

November 14.: „Hirtelen minden köteléket eltépni, mindent itthagyni!”

December 24.: „Egy országban, hol oly csekély a közösségi szellem, mint a mienkben; ahol mindenki csak magával törődik és a közre nem gondol, véleményem szerint valamilyen egyesítés kezdete lényeges haszonnal járna.”

1824. március 21.: „Világalakítók azok, akik a népek szokásaiban, erkölcsi és vallási nézeteiben, életmódjában és ízlésében válságot és katasztrófát idéznek elő. Amióta élek, a következő ilyeneket tartom számon: Napóleon, Rossini, Lord Byron, a gőzgép megjobbítója, Washington, Szent Szövetség.”

Május 22.: „Tunyaság minden bűn kezdete — embereknél és nemzeteknél egyaránt. Visszakerültünk az inkvizíció korába: az egész filozófia egy évszázaddal fsett vissza!”

1825. január 12.: „Oroszország egy évszázaddal visszaesett! Félelmetes Nemesis! így bünteted a képmutatást, így bosszulod meg Lengyelország gyalázatát, így a görögök nyomorúságát!”

Február 18.: „Határtalan izgalomban vagyok, idegeim rendkívül feszültek, az emberek nem veszik észre; s érzem, hogy az élet minden körülményei között uralkodni tudok magamon, és hogy erkölcsi akaratom bízvást diadalmaskodni fog fizikai gyengeségemen.”

„Mindent egybevéve, de kivált álmatlanságom miatt, világosan látom: nem vagyok arra teremtve, hogy élvezettel járhassak a becsvágy veszedelmes útján.”

S valóban nem. Neki az örök kín, a hullámokban vissza-visszatérő kétségbeesés adatott. Mégsem tántorodik most már.

1825. augusztus 4., Franciaország: „Egy kis könyvet vettem Franklinról, Renourd ügyvéd állította össze. Ez az a könyv, melynek egész életemre a legnagyobb hatása lesz.”

11- én: „A kis erdei patak, a Var választja el Frankhönt Piemonttól. A ha167