Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: "Nékem van-é már utam?" (Széchenyi István eszmerendszere II.)
előtt is ezt írja: „Óvakodj a becsvágy ördögétől! — Vájjon fogok-e beszélni?” — És ez az, ami nem játék. Hanem félelem. Négy-öt éve még attól rettegett, hogy nem találja meg életcélját. De már itt van, és kétség nem fér hozzá, hogy ez az ő útja — s most ez koccantja össze a fogát. A rettenet az első lépéstől. Pedig amilyen tudatlanul, olyan pontosan és gondosan készült rá. 1815-től, tehát az öntudatra ébredés „hullámfolyamatának” kezdete óta csaknem kétezer könyvet olvasott el. S tanulmányozta az összes jelentős filozófust, közgazdászt, politológust. És a számára fontos könyveket elolvasta újra meg újra. Fel- készültségét hadd jelezzem itt csak azzal, hogy 1825-ig anyanyelvén kívül perfekt tudást szerzett a németben, angolban, franciában, olaszban, újgörögben, törökben, ógörögben és latinban. Azonkívül meg tudta magát értetni szerbül és románul. Utólag tudatos rendbe szedve, nézzük meg a célrafordulás pályaszakaszát (1821—25), de most már elsősorban a politikai tisztánlátás fejlődésének tükrében. 1821. július 23.: Villata tábornok, brassói hadtestparancsnok mondja: „Azt hiszem, kevesen ismerik az okát, amiért a pesti (katonai) tábort összegyűjtötték — hm?... Hogy megfosszák önöket szabadságuktól... — Ebben a dologban megdöbbentően ostoba.” 31-én: „Bonchidán, Bánffy Józsefnél. Igen sok tétlen ifjat észleltem. Menynyit használhatna ilyen ifjúság az országnak, vagy helyesebben, mennyit kellene használnia, csak volna valamilyen indítéka vagy rugója.” November 8.: „Mérei azt mondja nekem: Mindenkinek van annyi esze, hogy ne tartson téged carbonarinak, lévén oly tekintélyes vagyonod! — Ez hát a kulcs! Mennél több a pénzünk, annál jobban meg vagyunk kötözve!” 14-én: „Vajon nem valami előérzet-e, hogy egykor bajtársaim meg fognak vetni, kik akkor már mind generálisok, én pedig semmi? — Igen, a »válaszfalnál« állok, a lassan kielégíthető becsvágy és kedvteléseim között. A hiúság vagy a kényelmesség fog-e győzni, mert hazaszeretetről és lelkiismeretről, ami egy- kcr engem szolgálni késztetett, szó sincs többé. Az a lelkesedés egy boldogabb kor iránt tovatűnt. Magyarország kilehelte lelkét és legyőzve hever legádázabb ellensége lábai előtt. De nem fegyverrel győzték le, hanem az idő ringatta álomba. Mit tehet egy egész Szövetség ellen? — Ha valami gyors karriert csinálhatnék is, mi más lehetnék végül, mint egy hosszas-unalmas szomorújáték lovagja? — Mindig azt hittem, lelkiismeretem akadályozza a szolgálat itthagyását, most viszont szinte meggyőződtem, hogy egyszerűen a hiúságom.” 1822. április 22.-én Londonban: „Lord és Lady Holland — nagyszerűen bántak velem. Carbonarik megtalálják és szeretik egymást mindenütt.” Mikor erről a külföldi útjáról megtér, akkor találja itthon azt a helyzetet, amit majd a következő fejezetben fogok taglalni. A hatalom újra határozottan emelt adót, majd az újoncszedést. Ám az általános támadás a nemzetben újra általános ellenállást szít, mint legutóbb a múlt század nyolcvanas éveiben. Az itthon talált szituáció tükröződik Széchenyi alábbi jegyzeteiben — igazolván egyúttal, hogy a zsenit kora is segíti, hogy milyen feladatot, s milyen méretűt választ ki magának. 1823. március 25.: „Katonákat elbocsájtani, (azaz) az erdőket tolvajokkal és haramiákkal megtölteni — és sorozni!” „Hosszú éveken át elnyomni a nemességet a parasztok megnyerése céljából, 166
