Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: "Nékem van-é már utam?" (Széchenyi István eszmerendszere II.)
vesz részt, s ő az, aki minden küldetést vállal, és mindet sikeresen teljesíti. így például a lipcsei csata előtt Blücherhez, a porosz főparancsnokhoz kell mennie, a hadmozdulatok egyesítése végett. Az osztrák-magyar, orosz és porosz csapatok számban fölözték Napóleon hadseregét a népek csatájának előestéjén, de a szövetségesek nem voltak biztosak abban, hogy a már mindent egy kockára föltevő császár meg az elkeseredett francia katonák ellen győzni fognak. Berna- dotte, a svéd trónörökös viszont 80 000 emberrel távolabb állt, mert valamiért duzzogott Blücherre. És Széchenyi ekkor, minden parancs nélkül, odalovagol, mégpedig az idő rövidsége miatt a franciák által megszállt területen. Berna- dotte később úgy nyilatkozik, hogy kizárólag a fiatal magyar gróf személyes varázsa vette rá, hogy egyáltalán meghallgassa érveit. Ez utóbbiak sem lehettek azonban rosszak, mert a svéd és dán csapatok — a Széchenyi által javasolt útvonalon — éppen idejében érkeznek és pontosan jó helyen avatkoznak be, hogy a szövetségesek javára döntsék el a csata sorsát. A fiatal, harmadosztályú kapitány több uralkodótól magas kitüntetést kap (ezért tünteti majd ki Szárdinia királya is), csak éppen saját királyától nem, s tettét a kortársak a legmagasabbra értékelik. Például Zichy Ferdinánd vezérkari őrnagy: „Ez a tett minden fegyverténynél többet jelentett a lipcsei csatában.” — Nos, ehhez képest semmitmondó, hogy I. Ferenc első osztályú lovassági kapitánnyá lépteti elő — hónapokkal később, a hadjárat végén. 1814 nyarán, mikor Napóleon már Elba szigetén van, István hazamegy. Micsoda boldogság, s milyen megváltozott világ! Öt éve ment el innen, vézna, beteges gyermekként, s most megerősödött, sőt némiként megvastagodott ifjúként tér vissza, kinek tetteit megírták az újságok, s beszélik szerte Európa szalonjaiban. Öt évvel ezelőtt szavanincs süvölvény volt, most ő a család közepe. Két bátyja még 1809-ben leszerelt, ő inszurgensből tényleges lett, s most Lajos és Pál áhítattal szemlélik mellén a kitüntetéseket. A távolabbi rokonok is Czenkre gyűlnek, s a tágas családi kör legfontosabb megállapítása: a Pista gyerek megkomolyodott. Nem kiszámíthatatlan, nem meghökkentő, nincsenek végletes kijelentései, s nem szertelen a családi tanácsban. Mert ezen a nyáron fontos dolgok történnek otthon. Ferenc gróf mindig ügyelt arra, hogy gyermekei már kicsi korukban fölkészüljenek a gazdálkodásra, a felelős gondolkodásra. Ezért vezette be náluk a vadászatokat, színház- látogatásokat, kirándulásokat. S ezért jutalmazta jó tanulmányi előmenetelüket pénzzel, noha annak hovafordítását mindig közösen beszélték meg. Most azonban pontos kimutatásokat terjeszt elő. A család vagyonát, melyet 30 évig kizárólag ő kezelt, megháromszorozta. A területi növekedés is jelentős, de még fontosabb az összérték növelése azáltal, hogy modernizálta a birtokokat. Nyugati mintára szervezte meg a majorokat; rendezte a jobbágyokkal fennálló területi vitákat, s a szaktudást, figyelmet kívánó munkákban bevezette az ösztönző szakmánybért. Alkalmazta a kor egyik jelentős találmányát, amit mai szóval tervgazdálkodásnak mondunk. Legjelentősebbek azonban a beruházások voltak: új gazdasági épületek, vízlevezetés, zúzottköves utak, új tenyésztörzsek, vasekék, gépek. Az országban például másodikként vásárolta meg a kor fontos technikai újítását, a cséplőgépet. Sőt mechanikusokat foglalkoztatott birtokán, akik új szerkezeteken dolgoztak. — Mindezzel, no meg a háborúkat kísérő gazdasági fellendüléssel magyarázható, hogy a birtok 1814-re tervezett tiszta jövedelme 352 000 forint. Ennek akkora vagyon a háttere, hogy az egy hitbizo- mány helyett, amit az első Széchenyi gróf, György létesített, most háromnak jóváhagyását kérhették a királytól, a három fiú számára. (I. Ferenc engedélyezi 158
