Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - Simonffy András: Kompország katonái II. (történelmi kollázsregény)
(ment különben csapataink nem kerülnek viszsa). Most is az a nézete, hogy (más okokbólls) jobb volt, hogy (kiment) így határozott. A zárójelbe tett szavakat Horthy itt is kihúzta a jegyzőkönyvből. Értesítettem Csatay helyettesét, de valahogy nem tudtam komolyan venni, hogy le akar mondani. A kormányzó bizalmából lett miniszter, a kormányzó szereti, Csatay életre-halálra elkötelezte magát... Hogyan van ez? Lemondani? Ebben a helyzetben? Csatay visszaérkezett a mondott időpontban, de hogyan! Civilruhában... Utasít, hogy készítsek elő mindent, rögtön itt lesz a miniszterhelyettes, át akarja neki adni az ügyeket. Na, erre megszólalok. Ügy érzem, hogy ezt nem lehet szó nélkül hagyni. Voltam annyira bizalmas viszonyban akkor már Csatayval, hogy azt gondoltam, megtehetem ezt. Mondom, nem úgy van az, kegyelmes uram, hogy fogja magát és lemond... Nagyméltóságod honvédelmi miniszter. Mint miniszter, a kormányzó parancsából az, nem alkotmányos úton választották meg... Főméltósága nevezte ki, bírja a bizalmát, ha most, a megszállás napján lemond, kell egy új miniszter... Vajon ki lenne az? Vajon igaz magyar ember lesz, mint nagyméltóságod? Nem lehet lemondani... Csatay dühbe jött: hogy ő így meg úgy! S hogy én ne oktassam ki, ő tudja, hogy mit csinál... Ideges, feszült lett a hangulat. Erre fogtam magam, s azzal az indokkal, hogy meg kell keresnem valamiféle aktákat, átszaladtam a miniszterhelyetteshez, Ruszkiczay-Rüdigerhez, hogy beszámoljak neki a fejleményekről. Neki is az a véleménye, hogy Csatay lemondásából most csak katasztrófa származhat. Szerencsére ők jó barátságban voltak, hatni tudott Csatayra. így aztán rá lehetett bírni a minisztert arra, hogy maradjon. Illetve: ha lemond is, ne ebben a helyzetben tegye. Másnap reggel megint egy más embert találtam a minisztériumban. Ha nem is a régi Csatayt, de ahhoz hasonlót. Csupán annyit mondott nekem: „Maradok. De eljön az idő, amikor visszafizetek!” Ezek a szavak megint csak bevésődtek az emlékezetembe, míg élek. „Eljön az idő, amikor visszafizetek ...” Csatayban tehát megfogalmazódott a gondolat, s az elhatározás, hogy mindent elkövessen annak érdekében, hogy lehetőségei szerint ellenálljon a németek nyomásának. Hozzá kell tennem, hogy Csatay egyre inkább azok közé a legfelsőbb vezetők közé kezdett tartozni (a kormányzót is ideértve), akiket a doni katasztrófa, majd a kurszki csata eredménytelensége gondolkodásra bírt, diplomáciánkkal együtt. Felismerték, hogy a németek Keleten már képtelenek lesznek döntő támadó hadműveletet végrehajtani. Kik voltak ezek? Nagybaczoni Nagy Vilmos (Csatay elődje), aki politikus miniszter volt, Szombathelyi... A politikusok közül a kormányzót befolyásoló Bethlen gróf, Kánya, Keresztes—Fischer. Az volt a véleményük, hogy keresni kell a modusA, a háborúból történő kilépésre. (Más kérdés: Csatay egymaga semmit sem tehetett. Később a Gestapo börtönében feleségével együtt öngyilkosságot követett el.) 14. — Nagybaczoni Nagy Vilmos: Miután annyi szó esett már Kállay Janus-arcú politikájáról, az úgynevezett Kállay-féle hintáról, most már meg kell nyíltan mondanom, hogy Kállay miniszterelnök egyetlen követendő politikai vonalvezetése csak az lehetett volna, hogy végre tiszta vizet önt a pohárba, és nyíltan állást foglal a háború további esztelen folytatása ellen. Magyarország jövőjét ezzel megmenthette volna. Ö azonban csak titokban dolgozott. Titokban kereste a 119
