Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - Simonffy András: Kompország katonái II. (történelmi kollázsregény)
dók. De a számos történész számtalan kérdőjelet hagyott munkáiban. Az események irányítói és koronatanúi meghaltak már, vagy valahol a világban élnek, szétszóródva. De keresd meg Kéri Kálmán akkori vezérkari ezredest, aki ezekben az időkben a Honvédelmi Minisztériumban szolgált. Hivatkozz rám, talán tud neked segíteni. Kéri Kálmán beszélni kezd: 1938 szeptemberében kineveztek a Központi Szálli- tásvezetőség parancsnokává. Ennek a szállításvezetőségnek volt feladata a katonai szállítások irányítása a polgári tömegforgalom akadályozása nélkül. Ezenkívül az is, hogy az országot ellássa — időben és pontosan — hadiiparilag fontos nyersanyagokkal. Mint parancsnoknak, kötelességem lett a Románia vagy a Balkán felé irányuló német katonai szállításoknak az irányítása, ellenőrzése is. Tehát szoros kapcsolatba kerültem a német hadiforgalom főnökével s különféle hatóságaival. így nyílt lehetőségem arra, hogy Bécsben egy külön magyar pályaudvar-parancsnokságot alakíthassak. Talán nem kell magyaráznom, hogy ez akkor mennyire előnyös volt a számunkra. Itteni parancsnokságom 1941 augusztusáig tartott, amikor is Pozsonyba neveztek ki katonai attasénak. A bécsi pályaudvar-parancsnokságot azért említettem meg, mert később igen fontos szerepet játszott az 1944-es márciusi eseményekben. No, ennyit az előzményekről. S most 1944 márciusa ... Március első napjaiban több felől is olyan hírek érkeztek, hogy a németek csapatokat összpontosítanak Bécstől délre, Wiener-Neustadt körzetében. Az első jelentések három német hadtestről szóltak. Én ekkor már Csatay honvédelmi miniszter szárnysegédi irodájának a vezetője voltam. Természetesen ezek a hírek nem az én irodámhoz futottak be, hanem Szombathelyi Ferenc (a honvéd vezérkar főnöke) hírszerző osztályához. Ennek élén akkor Kádár Gyula vezérkari ezredes állott. Kádár annak rendje s módja szerint jelentette is ezeket az értesüléseket a miniszternek, s hozzátette, hogy neki mély meggyőződése, hogy a németek meg akarnak szállni bennünket. 4. — Kádár Gyula: Az általam bemutatott levélnek és hozzá fűzött állásfoglalásomnak nem volt semmi hatása. Latolgatták ugyan, de nem hitték. Keresztes—Fischer belügyminiszter szinte egyedülállóan vette a hírt nagyon komolyan, és megígérte, hogy saját szervei útján is igyekezni fog további információkat szerezni, és mindent megtesz, hogy a kormány komolyabban foglalkozzék a kérdéssel. Szombathelyi sem adott sok hitelt a hírnek. Csak utasított- írjak Lipcsey—Magyar alezredesnek, hogy emberével tartson továbbra is összeköttetést, és azonnal értesítsen, ha még valami bizonyosat megtud. I ipcsey első levelét rövidesen egy második követte. Ebben azt írta, hogy informátora szerint egy német megbízott a közeli napokban Budapestre fog érkezni, a Hungária Szállóban száll meg. Kéri Kálmán vezérkari ezredessel — a honvédelmi miniszter szárnysegédével — akar beszélni, akit még pozsonyi katonai attasé korából ismer. Feladata az, hogy Kéritől olyan tábornokok és magasabb rendfokozatú vezérkari tisztek nevét tudakolja meg, akik a német megszállás után a honvédség kulcspozícióinak betöltésére németbarátságuk révén alkalmasak. A levéllel ugyanazon utakat jártam végig, mint az 102
