Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Páskándi Géza: Egy népmonda feldolgozása (paródiák)

EGY IGEN ÖREG KÖLTÖ

Inasok és körmösök

Inasok voltak s körmöst kaptak nagybotú Lőrinc tanítótól.

Vizük se volt, bár koszt vakartak távol e fösvény honi tótól.

Mennyi inas: szabó és borbély, kovács, szűcs, kalapos és suszter. Hangjuktól visszhangzott e bordély: — Inasok vagyunk, nékünk hús kell!

Szabóinasok: „Kecskék! Kecskék” — a grófok őket így csúfolták, kik kocsiztek s a vadakat lesték, da bakot lőtt az átkos ország.

Irigy, kaján, közömbös, bamba, hol a jövőt boron át nézik.

Ám új idő jött nagy vigaszra, s az inast giaának becézik!

CSURKA ISTVÁN

Fogadáson a Búsuló Juhászban

Én nem értek a vízügyhöz, se a nyájtanhoz, azt se tudom, hogy van-e vízügy vagy nyájtan, és nem is akarom tudni és ha volna is, én azt akarom: halvány lila gőzöm se legyen a vízügyről. Szóval én ugyan nem értek a nyáj ideológiához, ám azért valamennyi mégiscsak rámragadt a Búsuló Juhászban. Mert Budapestnek is megvannak a maga juhai, kecskéi, juhászai, de még II. Endréi is. Csak ki kell menni az ügetőre. Vagy a lóversenyre — úgy általában. Minden cél nélkül. És utána, akár nyertünk, akár veszítettünk, szólj oda szegényeknek:

— Van egy tippem.

Duzzadt, vörös szemhéja megrebben: nocsak. S megadom neki:

— Menjünk be a Búsuló Juhászba. — A tippet jónak tartja, tesz rá egy nagyot.

És ebben a híres kocsmában hajnalban (mikor már mindenünnen kirúgtak) meghallhatod II. Endre, a juhász és a nyáj igaz históriáját. II. Endre tulajdonképpen fogadott a juhásszal: fogadjunk, ha nem adsz pénzt, lesüllyesztelek.

1115