Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Páskándi Géza: Egy népmonda feldolgozása (paródiák)
a partnerből, amely bizonyos mozgásgörbének felel meg. Ilyet még sem ő, sem én nem tapasztaltunk. A sikerélmények skálája bővült tehát, a választék megteremti az igényt, hogy szexuális közgazda módjára fejezzem ki magam. Én: És mi az a bizonyos olaj, varázsszer, amellyel a szexuális masinát kenni kell: alkohol, gyökér, kábító, pipa, egyéb? Vadember: Én ötévi házasság után nem panaszkodhatom. Legutóbb is, akárcsak többi vadembertársam kivetettem hálómat a tó fenekére (megjegyzem: ez a mondat egy balatóniai népdal egyik sora, valahogy így van: „Este, ha lefekszik álmodozzon rólam, / Aranyihal leszek egy elátkozott tóban /Vesse ki hálóját a tó fenekére, / Halásszon ki engem, hálás leszek érte.”) A tó fenekéről pedig kecskekörmöket halászunk. Ezeket láncbafűzve a nyakamban hordom, hogy elijesszem az impotenciális virtuális defaktorának ördögét. Vadasszony (közbeszól): Pali, ez az igazságnak csak a fele. Vadember: No persze, majd’ elfelejtettem. Szóval az asszonyok hajlamosak az ellustulásra. Kavicsokat szórunk a lepedőre. Lesz ettől izgés-mozgás. Sziszegő hangokat hallatnak. Alvás közben. Én (vadasszonyhoz): És miért? Vadasszony (végigmér): Miért, miért. Mert szúrnak. Hát így. Elmeséltem Cs. S. barátomnak is ezt az egyszerű és mégis csodákra képes módszert, amelyet alig kilencezer kilométerre kis hazánktól Balatoniéban az ötvenen túli férfiak alkalmaznak. Barátom lelkes, csillogó szemekkel hümmögött. De kár, hogy mindezt Veres Péter már nem érhette meg. EGY TRANSZCENDENTÁLIS KÖLTŐ Tisztítóvíz A víz a máglya: hallgatom. A lét s nem-lét határán. A sötét kecske lángba megy, s kilép a hószín bárány. Vagy tán nem is, vagy tán igen? 1111