Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 2. szám - Takáts Gyula: Ahogy közelget, Átjön az üvegen (versek)

TAKÁTS GYULA

Ahogy közelget

Lakótorony helyett egy cella,

de magasan, fönt a hegyen,

magasan és oly magányosan,

hogy nem is én, a toliam fogja a kezem .. .

S ahogy közelget, veszem a ceruzám . .. Nem is látom, mit is írok.

Megtelnek furcsa kézjegyekkel a holdkoronggal préselt papírok.

1

Csak ezt látjuk s e látó vakság kegyetlenebb, mint a hívő sorsa, de ő sem lép tovább, a tagadó.

Az mennyet s ez csak port lát a porba.

2

A szürkeség a legkegyetlenebb. Körülveszi most őszi hegyemet. És minden színt magába falva, átjön az üvegen a fehér lapra.

99

Átjön az üvegen