Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 2. szám - Simonffy András: Kompország katonái II. (történelmi kollázsregény)

SIMONFFYANDRÁS Kompország katonái II. AZ AZ ÉJSZAKA Uram, az ellenség győzött, de szabálytalanul! (Montecuccoli az uralkodójához) 1. — Sir Orme Sargent, 1938: Bizonyos vagyok abban, hogy na­gyon sok szerencsétlen magyar van, aki azt szeretné, Nagy-Britan- nia védje meg attól, hogy Németország „elnyelje” őket, s akik azt remélik, hogy ez megvalósítható Nagy-Britannia közbelépésével. De minden tapasztalatunk a múltból és jelenlegi összes bizonyítékaink azt mutatják, hogy Magyarország nem tud Németországtól független­né válni egy olyan gazdasági akció révén, amelyet mi nyújthatunk. Még ha fel is tudnánk vásárolni Magyarország összes búzatermését, nem garantálhatnánk, hogy a német politikai nyomás és hatalmi vonzás nem folytatódna ugyanúgy, mint ezelőtt. Vannak más orszá­gok, ahol a brit érdekek feltétlenül sokkal fontosabbak, s azzá vál­nak méginkább pozícióink megerősítése révén, mint elsősorban Gö­rögország s talán Románia is. Éppen ezért nem szabad hagyni ma­gunkat rábeszélni, hogy pazaroljuk energiáinkat és pénzünket, meg­próbálva megmenteni olyan országokat, mint Magyarország, ahol a játszma már eldőlt. Apám meséli: Ez az idézet 1938-ból származik. Erre szokás azt mondani: tiszta beszéd. A tapogatózó, kiutat kereső tárgyalások egészen az 1944-es német meg­szállásig folytak. Miután a harminc évre zárolt külügyi anyagok mostanában sza­badulnak fel a világ különböző levéltáraiban, bizonyára egyre több és részlete­sebb tudásunk lesz erről az időszakról is. Juhász Gyula (korábban már idézett) ta­nulmányában van még egy bennünket érdeklő rövid bekezdés. 2. — Juhász Gyula történész: A határok kérdéséhez az angol külügy­minisztérium újból visszatért a moszkvai külügyminiszteri konferen­cia anyagainak előkészítésekor. Az ezzel kapcsolatos feljegyzés ki­indulópontként leszögezte: „Magyarország mint ellenséges állam, a jövendő határai kérdésében nem tarthat igényt különös kíméletre, el­sősorban ott, ahol ez a kérdés szövetségeseinket, Csehszlovákiát és Jugoszláviát érinti. Nem vonatkozik azonban ez egy másik ellensé­ges állammal, Romániával közös határaira.” Tehát maradt egy szalmaszál, amelybe kapaszkodni lehetett: Erdély sorsa nyi­tott kérdés. Ahogy a németek világháborús veresége egyre nyilvánvalóbbá vált, úgy lett az is egyre világosabb, hogy a majdani békeszerződés tárgyalóasztalánál az itteni határvonalakért folyó versengést majd az dönti el, hogy Románia vagy Magyarország „ugrott-e ki” előbb a háborúból. 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom