Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Páskándi Géza: Egy népmonda feldolgozása (paródiák)
II. András: Te meg a kálomista pápa, mi? No elég a bratyizásból. A diplomáciai érzékem tiltakozik ellene. Sok a textus. Pörkölj, juhász! Melius Juhász: Nem én! II. András: Rohadt protestáns klérus. A Grősz József sorsára jutsz! Melius Juhász: Az katolikus volt. Én mások hatáskörébe tartozom. A centralizált organizáció nem fül a fogamhoz, én a decentralizáció híve vagyok! II. András: Olvass többet financiális politikánkról! Melius Juhász: Nyájam pásztora vagyok, őt olvasom meg inkább: prédikációmra hányán jöttek el. A templomban már várnak. (Indulna.) II. András: Egy tapodtat se! Kiskirálykodol? Melius Juhász: Ha már erről esik szó: mi lesz a város csatornázásával? A szenny vízelvezetővel ? Nyájamnak hulladéka itt hever szanaszét. Az urbanizáció higiénéje fölöttébb érdekel! Van csatornázás — lesz pénz, nincs csatornázás — nem lesz pénz! II. András: Pártütő, te, kenőpénzt kínálsz egy Árpád-házinak!? Pap vagy te vagy kupec? Melius Juhász: Király maga vagy koldus-szerzetes? II. András: Dialógus, dialógus? Feleselsz a királynak? (Torkonragadja. Melius Juhász könnye folyik, ő maga lehull.) II. András: Ez dög lett. No, álljak egy házzal odább. (Elsiet.) (Melius Juhász könyökére támaszkodik, könnye még mindig ömlik. Bejön Szép Juhászné, ő is sírni kezd. Már kettejük alatt gyűlik a víz.) (Melius hirtelen felugrik. Az asszony is.) Melius Juhász: Nézd! A könnyünk csatornát vájt a Nagy Magyar Alföld kiszikkadt földjén. Feleség, látod? (Látják.) Szép Juhászné: Akkor... akkor... akkor ez azt jelenti... nem kell többé messzi kutakból hozni a vizet a mosogatáshoz... Tiszta lehet a konyha, mint egy pohár... mint egy szakasztott pohár. Én pedig foglalkozhatom a szentírással. Mert felszabadulok. Meliusz Juhász: Nem lesz többé poros utca, (jövőben bízó szemmel, messze hangzón, épp bejön II. András.) Nyájunk maradéki elmegynek mind egy szálig a kanalizáció áldásából! II. András (szívéhez kap): Mi az áldás? Nyájunk maradéki elmegynek... mind egy szálig? Akkor oda a trón, akkor apránként kihalok. (Ledől. Hörög.) Én Második Endre, Harmadik Endreként kihalok. Férfi ágon. (Feje lehanyatlik.) (Református zárdaszűzek és diakonisszák jönnek, énekelik „Az áldott orvos közeleg” kezdetű éneket.) Méliusz Juhász: Temessük el méltón a királyt! (Temetik hangos éljenzés közben. Elmennek, csak a püspök és neje marad, ké- zenfogják egymást.) Győztünk. A király meghalt. Az urbanizáció megvan. A lányunk férjhezme- gyen. Díszpolgár vagyunk városunkban. Mi kell még? Szép Juhászné (évődve): Az, hogy ma te főzd helyettem a hecsepecset, mert én már meguntam. Ma olvasok és írok tgy kis szentírást. Már régóta fáj rá a fogam. (Faképnél hagyja férjét a fakanálnál.) Melius Juhász: Győztünk? (Kavarni kezdi a lekvárt.) 1102
