Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Páskándi Géza: Egy népmonda feldolgozása (paródiák)
Melius Juhász: Te égetni való, te Eszter, te gyászos szeptemberi iszony! No mondd csak meg az igazat: miért pityeregtél? Itt — a temetőben, a hecsepecs tövén! Szép Juhászné: Eszembe jutott a hecsepecsről, hogy majd egy szegény őzike pecsenyéje mellé rakják és két halottunk lesz: a kis bogyó lekvárja és az őzike... Tudod, gyenge a gyomrom. Igen, eszembejutott az őz ... Hogy csak háromszázezer példányban jelent meg és csak angolul, németül és franciául, amikor még magyarul meg se írtam. Hát sírtam. Rövid mondatokban, aztán hosz- szabbakban. Adagolva. (Belép II. Endre, megpöccinti kucsmáját, mely alatt koronája rejtőzik.) Mélius Juhász: Ne legyek Mélius Juhász, hanem vagy csak Melius vagy csak Juhász, úgyis egyremegy, ha ez nem Endre bátyám! Második Endre bátyám, a magyar király. Szép Juhászné: Látod, ezért is pityeregtem. Ezért a hangért, ezért a kedves bátyámos-uramos hangért, ami már bizony eltűnőben. És pityeregtem azért a modern hangért, amely feljövőben és várom, várom, hogy minél hamarább megüsse a fülemet, a bokámat, mindenemet... és ne csak örökkön-örökké ezek az átkozott meglágyult bogyók . .. Mert nő vagyok, asszony vagyok, intellektus, patrióta. Az én neveltetésem egy Diszkretinyé. (Liheg, kíméletlen, elszűkült szemmel.) (Magát kihúzva — a jelenetből — kimegy.) Mélius Juhász' (szipog): Jó asszony, nagyon jó asszony, isten nyugosztalja még haló porában is. (Látszik földhözragadt alacsonyabbrendűsége.) II. András: Gondolom, érdekel, mi szél hozott? Mélius Juhász: Bandi bátyám, magyar királyi, magyar árpádházi királyi Bandi bátyám (dadog), hogyne érdekelne. II. András (komoran): Pénz kell. Sok. A keresztes háborúkra. (Mély csend.) Melius Juhász: De drága Bandi bátyám, ha volna is, ami nincs, ha volna is: épp egy református juhászpüspöktől kér kölcsönt a pápista háborúkra?! II. András: Nem pápista, hanem antifasiszta háború, fiam. Az én feleségem Gertrudis, tudod, német. Nekem nincsenek faji előítéleteim, különben nem vettem volna el. Ö is akarja ezt a háborút. Következésképpen katolikus háború, ergo nemzeteken fölüli egyetemes háború. Minden nemzet benne van. Aki ezt nem akarja — az a fasiszta. Mert az csak a maga szűkkörű érdekeit nézi. Önző nemzeti érdekeit. És ki nem akarja? A Szent Föld nem akarja, Jeruzsálem nem akarja! Tehát Jeruzsálem a fasiszta. Érted már? Melius Juhász: Értem. De én mégiscsak kálomista volnék. (Kihúzza magát.) II. András: A közös ellenség ellen össze kell fognia minden vallásnak. Királynak és Juhásznak. Hallottál az ökumenikus mozgalomról? Hát ide a dohányt, Peti fiam. Meilus Juhász: Annyira nincs pénzem, hogy már az is megfordult a fejemben: a katolikus templom perselyét is kifosztanám, mint saját papjaik. II. András (leveszi kucsmáját, alatta a szent korona ragyog): Hazudsz, Pétya! Melius Juhász: Nem hazudok, ez csak afféle püspöki túlzás volt, a szenteltvizét neki! II. András: Mindent tudok rólad. Dogmatikus vagy és mélyen liberális. Olyan rondaszájú, hogy ebeim neveltetését sem bíznám terád. Hát akkor hallgass. Sok minden vaj van a te fejeden, Petur! Melius Juhász: Kend talán az Árpád-ház káderese? Nem félek én akkor se. Ez itt Debrecen! Ez a kálomista Róma! 1101
