Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Horváth Béla: "Add kezembe e zárt világ kilincsét..." Az életkudarc kompenzációjának kísérlete József Attila Gyömrői Edithez írott verseiben (tanulmány)
közötti összefüggés is. Nemcsak az igazságtalan bírálat (a Sarló és Kalapács cikke), a „lehagyás” juttatták el a kényszerű beismerésig, a „magad vagy” elfogadásáig. Az elvi különbségek és ebből következően a meg nem értés szükségszerűen kikényszerítik a devianciát mint értékelést. Betegsége, mint megkülönböztetési alap nem a harmincas években jelentkezik először, azaz pszichoanalitikus gyógyítása a minősítésben nem ok, hanem következmény. Vágó Márta visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a barátok (Ignotus Pálék) már kapcsolatuk kezdetén (1928) figyelmeztették József Attila betegségére. Az orvosi felismerések (Rapaport, ill. Gyömrői esetében) ezt csak hitelesítették. Így alakul ki az a szociális megítélés, amire Vágó Márta utal: „A fülembe cseng, hogyan intézték el egyesek: ,Futóbolond’, mások: ,Paranoiás’, .skizofrén’, ilyen szavakkal”. (ír erről Kodolányi János is) Vitaszenvedélye, emberi modora, úgymond „összeférhetetlensége” csak erősítették környezetének értékítéletét. Persze ahhoz, hogy az 1937-es versekben a bolond-önminősítés már-már énidentitásként jelentkezzen, hozzájárul az is, hogy a pszichoanalitikus elméletben jártas költő önmagán konstatálja az értelem felbomlásának jegyeit. (Erről a fentiekben szóltunk.) Azaz ha nem is szűkíthető le József Attila betegsége csak szociális okokra — mint Stark András és Bókay Antal tanulmánya nyomán vélhető — az bizonyos, hogy az organopathiához hozzájárult, ill. megerősítette a szociális értékítélet is. A defekt-állapot meghaladására az egyén utolsó lehetőségként próbál kapcsolatot teremteni, segítséget kérni. Ezt láthatjuk az 1936-os szerelmet kérő-könyörgő versekben. Az egyéni lét ilyen veszélyeztetettsége motiválja azokat az eszközöket, amelyekkel a halált próbálja még távoltartani, a lehetetlen ilyen megkísérlését, ahogy az Aki szeretni gyáva vagy című versből is látható: Add kezembe e zárt világ kilincsét Könnyű kezedet — vár kinn a szabad. Gyülekező halottaimat intsd szét szólj s hízelegjen körül jószavad. IRODALOM Stark András—Bókay Antal: Közietek lettem bolond. = Valóság 1979. 5. sz. Németh G. Béla: Még már, most. (11 vers). Bp. 1977. József Attila válogatott levelezése. Bp. 1976. Szántó Judit: József Attiláról. = Kritika, 1972. 8. sz. Balogh László: József Attila. Bp. 1969. Bókay Antal: Világosítsd föl. = ITK, 1979. 11. sz. Szabolcsi Miklós: József Attila- és az illegális Kommunista Párt viszonyának kérdéséhez. = Kritika, 1965. 11. sz. Révai József: József Attila. Bp. 1974. Antal Gábor—Garai László: Neurotikus vagy forradalmár. = Valóság, 1979. 11. sz. Vágó Márta: József Attila. Bp. 1978. Kodolányi János: Visszapillantó tükör. Bp. 1968. Heller Agnes: Társadalmi szerep és előítélet. Bp. 1966. Vezér Erzsébet: Ismeretlen József Attila- kéziratok. = ITK 1971. 3. sz. Levendel Júlia—Horgas Béla: Szellem és a szerelem. Bp. 1970. ,Cs. Pócs Éva: Föld öreganyám csak neked parancsolom. = Világosság 1967. 12. sz. Tamás Attila: A költői műalkotás fő sajátosságai. Bp. 1972. J. G. Franzer: Aranyág Bp. 1966. (Bevezető: Bodrogi Tibor) Gyertyán Ervin: Vád és valóság. = Űj írás, 1967. 12. sz. 1060
