Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - M. Pásztor József: József Attila-Emlékbizottság - 1942-ben. A dokumentumok tanúságtétele (tanulmány)
M. PÁSZTOR JÓZSEF József Attila-Emlékbizottság — 1942-ben A DOKUMENTUMOK TANÚSÁGTÉTELE Január 9-én József Attila-Emlékbizottság alakult a haladó fiatal értelmiség s a munkásság részvételével. A Bizottság célja, hogy József Attila hamvait Balatonszárszón kihantoltatva, Budapestre hozassa és itt — a nagy költő szülővárosában — díszsírhelyre helyeztesse. Tervéhez a bizottság megszerezte József Attila testvéreinek beleegyezését. A bizottság eljár az illetékes hatóságoknál, hogy József Attila hamvadnak díszsírhelyet adjanak. A Népszava és a Magyar Nemzet c. napilapokban — 1942. január 18-án — megjelent fenti közleményből értesült a szélesebb magyar közvélemény a József Attila-Emlékbizottság életrehívásáról. A hír szövegéből kiderül, hogy a Bizottság megalakulásának előzményei voltak: mind eszmeileg, mind mozgalmi és szervezési munka tekintetében jelentős előkészítő tevékenységet folytattak. A „haladó fiatal magyar értelmiség s a munkásság” együttes fellépése, közös akciója 1942-ben történelmi jelentőségű volt, s egy fejlődési folyamat kiemelkedő eseményét jelentette. Az a tény, hogy József Attila nevével — halála után négy évvel — politikai demonstrációt lehetett szervezni, szintén gazdag és széles körű életmű-feltáró és magyarázó, valamint terjesztő tevékenységet tételez. A József Attila-Emlékbizottság megszületése tehát több szempontból képezi a vizsgálat tárgyát: egyrészt József Attila élete és költészete megismerésének, nemzeti értékként való bemutatásának folyamatáról tájékoztat, másrészt a magyar társadalmi és politikai élet és harc 1942-es állapotáról ad jellemző képet. A továbbiakban — elsősorban a korabeli dokumentumok alapján — az Emlék- bizottság szellemi és mozgalmi hátterét tárjuk fel. ELŐZMÉNYEK A magyar ellenforradalmi hatalom nemzetpusztító politikája, a német fasizmussal kialakított egyre szorosabb kapcsolata a magyar társadalmi és politikai élet haladó és baloldali erőinek egyre aktívabb ellenállását váltotta ki. A második világháború kirobbantása majd a Szovjetunió elleni német támadás s nyomában a magyar kormány hadüzenete a németellenes magyar függetlenségi mozgalom kibontakozását eredményezte. A „Független, szabad, demokratikus Magyarországot!” — kommunisták által megfogalmazott — jelszó és program köré tömörült társadalmi rétegek demonstratív megnyilatkozása volt a Népszava 1941. december 25-i, karácsonyi ünnepi száma, amelyben kommunisták, szociáldemokraták, népi frók és polgári politikusok tettek hitet „a nemzeti önállóság és függetlenség nagy gondolata” mellett. A vezércikket író Szakasits Árpád „cselekvő szolidaritásra” szólította fel mindazokat, „akik hasonlóan gondolkodnak”. Milyen cselekvési lehetősége volt hazánkban a baloldali ellenzéknek a háború évei alatt? A hatalom a háború elleni tiltakozást semmi formában nem engedélyezte, s minden háború ellenes megnyilatkozást megtorolt. Az ország sorsáért felelősséget érző és vállaló pártok, mozgalmak, valamint a politikai és szellemi élet képviselői ugyanakkor kötelességüknek tartották az ellenállás szervezését. Ez jelentette a politikai felvilágosító és szervező munkát — szóban és írásban, továbbá jelenlétüknek és erejüknek demonstratív megmutatását. A kezdeményező és a legnagyobb szervezett erőt képviselő szocialista munkásmozgalom képviselői 1938—39-től munkás-paraszt 1061
