Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Varga Imre: Boszorkányszombat (verses játék)

és a holdas éjjel aranysárga színében

sárgítod

az égi gyapjút, Mi asszonyunk.

(Tarka gyík hátán ülve megérkezik An- ge-{Pange, s ahogy lába, leszállván nyergéből, földet ér, hirtelen megnő, tündérei körülröpkösik, tarka szárnyuk villog a sugárözönben. Közben a iLovag, kantárszáron vezetve paripáját, a Tündérek mellé ér, megáll, majd vérvörös arccal kitép a földből egy hatalmas táblát

DEX SEX STEX

s megtiporja. Ange-Pange megjelenése nyomán riadalom tárnod, a Vásárosok és a Boszorkák egymás hegyén-hátán lökdösődnek — mint mikor a szél fölkapja az őszi avart, s megkavarja. Láthatóan fedezékbe, az ördögök várába nyomulnak. Ange-Pange tapsol. A röpködő lánytündérek rizsszemeket szórnak a földre.)

ANGE PANGE:

Mondom én, mindenné válik a férfi a szerelemben.

S világot hordoz a nő, ki áldott szép teherrel.

(Ange-Pange és a Tündérek rizsszemeket szórva elszállnak.)

MESTER (váltamra teszi a kezét, majd a távolba mutat):

Ott a távolban, nézd, ahol tenped a nagy

víz,

s habjai be-beszöfcnek az ég alapja alá, s ahol a hajnal kiteríti sugárból

legyezőjét,

szobrokat szülnek ott a nők.

Nézd, kőmeredélyen a házuk.

Bölcsőben ringatják,

zászlóba csavarják piciny kőbabáikat.

A szifclaparton, ha erősen figyelsz,

láthatod,

most vagy két tucat egymás mellett

ragyog;

a babák mint lóról levert apró

páncélosok.

S ahová most megyünk, hatalmas sötét erdő zúg mellettük.

ISKOLA AZ ERDÖSZÉLEN

Deákok, Iskolamesterek, később búcsu- sok, hivatalnokok

MESTER:

Íme, új tájra értünk. íme, az erdő. Ala- bárdosok állnak, mint fák szép rendben, ahogy láthattad némely faiskolában, egymástól három-négy lépésnyire; kezükben lombot-levelet jelképező jegyzetfüzetek, űrlapcsomók. Meg ne ijedj, ez csak játék. Olykor mintha szél fújna át közöttük, meghimlbálják felsőtestüket — jobbra, majd balra, aztán újból egyenes tartásba merevednek. Balról diákruhában jönnek: Egalité Fülöp, Fráter-Nite György, utánuk három-négy Liibérás Inas (Lll), rézpénzeket szórnak. Hasonló érméket, mint Rákóczi libertásai.

DEÁKOK:

Pán Nakonxy, a gazette, földünket bekerítette.

INASOK:

Szép vagy, ó Nakonxipán!

DEÁKOK:

A fáinkon kacsa terem, patyolat tollú s eleven.

INASOK:

Meg jóféle marcipán.

DEÁKOK:

Csak aki vak, az nem látja, jó az életünk járása.

INASOK:

Ügyes szerzet ez a Pán.

DEÁKOK:

Útilaput* kár is kémed, minek bolygatni a véred?

INASOK:

Heves itt van, Marcikám.

DEÁKOK:

Bőven füstölnek a gyárak, égig érnek föl a házak.

INASOK:

Szép vagy, ó Nakonxipán!

DEÁKOK:

Ülj a sutba, tartsd a szádat, ezzel véded a hazádat.

II.

•Otilapot. — A nyomda ördöge

1005