Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Varga Imre: Boszorkányszombat (verses játék)

INASOK:

Minek ide harci bárd!

DEÁKOK:

Hogyha fütyülsz — hallgass énrám! — kotta nélkül ne tedd, hékám!

INASOK:

Vedd kézbe, s improvizálj.

DEÁKOK:

Könnyű itt koszorút nyerned, írj csak optimista verset.

INASOK:

S nehogy rosszban sántikólj!

DEÁKOK:

Figyelj a vásár zajára, ne fordítsd az eszed másra.

INASOK:

Príma hely Nakonxipán!

DEÁKOK:

Eleid cukrozott szivét, s vigyázz, ne tálalj föl epét.

INASOK:

Nem szereti a király.

DEÁKOK:

Köszönd, hogy világra jöttél, s emberré nevelkedtél.

INASOK:

Evőé, Nakonxipán!

ERDŐ:

Ej, jó élj, napon szitálj!!!!!!!

(Egalité, Fráter-Nite és az Inasok elvonulnak.)

I. DEÁK:

Különös faj.

Mindent

elvet:

nyelvet,

elvet.

(Az Iskolamester jön.) ISKOLAMESTER:

Kuss! Beszélni itt én fogok, ez nekem a tisztem.

Csitt, pofa be most már!

Hallgasson az osztály.

(Zajongás. A Deákok földre ülnek. Az „osztály” sarkait fehérre meszelt kavicskupacok jelzik. A bokrok mögül kicsapott Deákok leskelődnek.) ISKOLAMESTER:

Hóphaisztosz kölykei külön tanteremben.

Múzsák retyerutyája,

Ők is nemkülönben.

Emitt az eszesek,

amott a kezesek.

Halad minden rendben.

A cél felé csendben.

KICSAPOTTAK (beszaladnak):

A szék kicsiny és recseg.

Cingár az iskolamester,

Főleg észben, no meg testben.

A jelleme: cingár jellem.

És a székre — sajna! — nincs keret,

az ülőkéje pedig megrepedt.

És hát a támlája is — ejnye! — ferde, mint volt mesterünk gerince.

ISKOLAMESTER:

Rakoncátlan tintaivók!

Vigyázzatok! Van jó botom. Becsszavamra, megjártatom hátatokon.

KICSAPOTTAK:

Halljátok, hogy mit nem ígér nem létező becsületére?!

(Az Iskolamester megkergeti a Kicsa- pottak. Míg ő hajszolja a csúfolódókat, újabb csoportok memvek át a jelképes osztályon.)

ÜGYESEK:

Erős a lábunk,

fürge a 'kezünk:

s járni mindkettőn lehet.

Tótágasra fordul a föld?

Mi akkor is megyünk.

Erős a kezünk: állunk tenyerest.

S kézen járunk.

BIROS SARKASAK (talon rouge-ban, udvari viseletben):

Az ellenség vezérkarának kebelében lábrakapott a fejetlenség.

ÜGYESEK:

Mert ők az ellenség.

PIROS SARKASAK:

A fejveszetten menekülőket kézre kerítjük.

ISKOLAMESTER:

És gyorsan fejüket veszítjük.

A népharagot ellenük szítjük.

1006