Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - SZEMLE - Halmágyi Miklós: Zseniknek való ország. Nyíri Kristóf: A Monarchia szellemi életéről
Lászlóné), a Gondolat (Pálmai Magda), A Toll (Lakatos Éva) repertóriuma jelent meg eddig, és éppen egy másik jegyzékből látjuk, hogy a sorozat még sokáig folytatható. A repertóriumok feltáró és elemző munkájának értékét a folyóiratok szerkesztőinek és munkatársainak névsora bizonyíthatja a leginkább talán. A feldolgozott folyóiratok körül munkálkodott Kassák Lajos, József Attila, Sándor Pál, Madzsar József, Czakó Ambró, Kaczér Vilmos, Déry Tibor, Németh Andor, Gömöri Jenő Tamás, Fényes Samu, Raith Tivadar és mások, jónéhányuk innen kihámozható munkássága pótolja a Magyar Irodalmi Lexikon hiányzó vagy éppen hiányos címszavait. A századelő „második reformnemzedékét” a két forradalom bukását követő korszak az új megismerések irányéiba sarkallta, az évtized a munkásmozgalmak és az avantgarde folyamatának érdeklődést és értetlenséget, akciót és negációt egyként kiváltó ideje volt. Az elemző megismerésnek, az értékén való feltárásnak ez a bibliográfiai munka szinte egyetlen reális feltétele. A névmutatókat végigböngészve elcsodálkozhatunk: bennük a század európai és baloldali kultúrájának szinte teljes névsora írók és képzőművészek, mellettük mások, nem ritkán álneveken. És ez a névsor már arra is magyarázatot adhat, miért voltak az említett folyóiratok annyira rövid életűek. Fennmaradásukhoz mennyi harcot kellett a szerkesztőknek folytatniuk, és nemcsak az anyagiak okán. Miért lettek manapság annyira fellel- hetetlenek, és miért váltották egymást olyan szaporán. És végül miért lett az egymást követőkben a munkatársi gárda szinte teljesen azonos. Ahogy Fodor József önéletrajzának címében állította: hőskorszak volt ez valóban, a szociális indítékú, korszerű kultúra és az ellenforradalmi rendszer állandó közelhar- sának hőskorszaka. A kiadványokban a kései győzelem is megmutatkozik. A füzetek bevezetői általában többet nyújtanak az ilyenkor szokásosnál: a szerkesztők bemutatják a megidézett folyóiratot, elemzik működését és értékeit. Dokumentációkkal teszik teljessé a feltáró feladatot. És néhány esetben más irodalomtörténészek vállalják ezt a bemutatást: A Tollat Komlós Aladár, a Gondolatot Gondos Ernő, a Független Szemlét Vezér Erzsébet, a Kékmadárt Szabolcsi Miklós idézi meg. Mindezek mellett még a Búvópatakok című antológiában közöltek szolgálnak az elmélyültebb tájékozódásra, a szintézisben egy sokféle harccal megáldott korszak arca kerekedik. Szolgálattétel és mással nem helyettesíthető múzeumi munka ez, bizonnyal így a folytatásokban is. BODRI FERENC Zseniknek való ország NYÍRI KRISTÓF: A MONARCHIA SZELLEMI ÉLETÉRÖL „A magyar és az osztrák szellemi élet kölcsönös egymásbaindázottsága a késői tizenkilencedik és a korai huszadik század folyamán a kortársak előtt oly nyilvánvaló volt, hogy fölemlítését különösnek is tartották volna. Ehelyett éppenséggel az eltérő, a megkülönböztető vonásokat hangsúlyozták. Történeti emlékezetünkben má jószerével csak az eképpen előtérbe állított különbségek tudáta eleven.” — írja Nyíri Kristóf tanulmánykötetének az átfogás igényével fellépő fejezetében, a Szociálpszichológiai bevezetésben. A szerző törekvése kimondatlanul is egyértelmű, ezt a káros, időlegesen gyakran beváló, de hosszú távon tévesnek ígérkező szemléletet szeretné megváltoztatni, vagy legalábbis módosítani. Az elmúlt években, küzdve az előítéletekkel, nemegyszer a labancság (!), a Habsburg pártiság anakronisztikus és humoros gyanújába keveredve, kezdetben csak néhányan próbáltak meg állást foglalni az Osztrák- Magyar Monarchia problémakörének kényes kérdéseiben. Aztán ez a szégyenlős kacérkodás többeknél a flörtből tartós viszonnyá fejlődött. (Érdemes lenne egyszer valakinek legalább egy tanulmány erejéig ezt a „Monarchia-reneszánszot” megvizsgálnia!) Először természetesen a történészek, élükön Hanák Péterrel hajtották végre a 987
