Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 11. szám - VITA - Mezei András: Válasz Kiss Ferencnek

irodalomhoz. Elfogultan, rossz szemmel nézem a „Lukács-iskolát” emiatt, s biztos, hogy én vesztek rajta a legtöbbet, hogy kizárom magamat valamiből, ami élesíti a fogalmi gondolkodást. S Óh! Ami a legjobban hiányzik belőlünk: szigorú formállogika, filozófiai iskolázottság: kik hozzák, ha nem ők, — vagyis, hogy ők is. — Ha két olyan író vitatkozik egyazon dolgon egymással, kedves Kiss Ferenc, mint Csoóri Sándor és Borsi István, akiket köztudottan nem lehet konformizmussal vádolni, akkor nem kaján örömömben, de igazi, jóleső boldogságérzetemtől „áll el a lélegzetem” egy pillanatig, miközben saját korlátáimmal épp úgy elutasítom Lukács nyakatekert kul- túrideológiáit, balos tévedéseit, mint Németh László jobboldali ideológiáit, amiket, ha említek, tudom, fájdalmat okozok neked. Ezért, hát inkább nem említem. Ez azok feladata, akik a nagyszerűt, a jót akarják ebben is, abban is megőrizni, s teszik ezt olyan kifogásolhatatlan etikával, mint Száraz György barátod teszi S érti: ez a „munkamegosztás” is közös vállalkozás. Egyébként Eörsit a mai magyar publicisztika élvonalbeli, legjobb művelői közé sorolom, még akkor is, ha belső ellenérvként egy félálomszerű párbeszédben képzeletben egyszer azt mondtam neki: Pista, tudod, mi a te bajod? Az, hogy még önmagadat is megelőzve mindig tíz percet siet az eszed... Mertem mondani azzal a szörnyű kockázattal, hogy egyszer majd Ö is elmondja, mit álmodott rólam, ha ugyan érdemes neki rólam álmodnia. „Támadását” hogy is vehettem volna rossznéven? Hiszen nem tagadta meg önmagát. Ö olyan. Nem csak írással kommunikál mint író, de teljes személyiségével, én pedig csak úgy fo- cizgatok, focizgatok. Na és? Ennyi kis különbözőséget nem viselhet el egy közös vállalkozás? —

AZ IRÓNIA, A DRAGA ÉLTETŐ IRÓNIA,

ami mindig ott bujkál az Ö írásaiban, mért bántaná az én humortalanabb „tragikus alkatomat”?! Mert, ha a nemzet „közös vállalkozásának” axiómáját elfogadom, ha azonosulok vele, egységet képzelek el a különbözőségekben: lényegit. S nem azt, hogy például Eörsi István borotvaéles logikája, Csoóri költői fogalmazása, Fekete Gyula indulata, Páskándi analitikus terjedelmessége ne olyan legyen, mint amilyen. Téged is úgy fogadlak el, kedves Kiss Ferenc, mint akinek olykor nagyon elfogult indulatai vannak, talán azért, mert nagyon szeret. Ha gyermekek volnáhk, veled nagyokat lehetne verekedni, hogy aztán annál jobb békülésben lehessünk barátok is valamiképpen. Ezek az én impresszív megítéléseim látszólag távol állnak a teoretikus elmék „objektív” dogmáitól, de „fluidumát” ugye megérted, ha meg akarod érteni. És most fülelj: — Van egy halottam. Kolozsvárott született. Ott élte le hosszú életét. Ott nyugszik régen a házsongárdi temetőben. Mostanában beszélget velem. Az életét mondja. A várost. Erdélyt. Magyarságát. Az utcát, a házat, amelyben lakott. Mondja a sírhelyet, a házsongárdi temetőt, melyben nyugodni, előre kigondolta magának. De most — panaszolja — kiteszik onnan, mert külföldi állampolgár, (a lánya Budapesten él) nem hosszabbíthatja meg a sírhely bérletét —, ha csak nem dollárral teszi. Ez is panaszos hang, melyre érézékeny vagyok figyelni, a „közös vállalkozásban”. Nekem is fáj ez a halottal való lehetetlen, néma párbeszéd, amiről Csoóri többet tud nálam.

Van, amiben én tudok többet. Nem érdem. Sors. Abban azonban meg kell, hogy egyezzünk: minden nemzet „közös vállalkozásának” tükre parlament: különbözőségekben való azonosságok és az azonosságokban való különbözőségek. A közös vállalkozás demokratizmusának tükre épp ez a demokrácia, mely való igaz: nem lehet csupán a hatalom gesztusa. Fogd fel a mi vitánkat is kérlek, amolyan parlamentális kísérletnek, kedves Kiss Ferenc. Nem vagyunk-e valamennyien valamiféle különbözőségek „képviselői”? -— És vedd észre! Vegyük észre: új morális elem jelent meg az utóbbi évtizedekben a szocialista demokrácia olykor monopolisztikus gyakorlatában. Ez a morális elem annak a felismerése, hogy a monopolhelyzet mindenkinek rossz. Akik bármilyen hatalmi helyzetbe kerülnek ebben az országban, azoknak tudniuk kell saját „pártérdekü”-ket meghaladva minden igazi értéket pártállásra, nemre, fajra való tekintet nélkül előnyben részesíteni. Nem azt mondom, hogy ez már totális

966