Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 11. szám - TANULMÁNY - Czigány Lóránt: A nyugati magyar irodalom négy műhelyéről

tárban nyert elhelyezést, mint különgyűjtemény. A Kör végleges arculata a hatvanas évek végére rajzolódott ki, egy októbertől júniusig terjedő évad alatt négy-hat műsoros estet rendez, ezek vagy alkalomhoz kötött megemlékezések, vagy új könyvek megjelenése kapcsán rendezett bemutató- és vitaéstek. Feladatunknak mindig azt tartottuk, hogy egy-egy témáról több véleményt hallgassunk meg, s így kialakult egy sajátos műfaj, mely a kerekasztal beszélgetés, az interjú és a hangjáték keveréke, s melyről hisszük, hogy árnyaltabb, sokrétűbb képet ad mint a szerzői est, vagy az előadás. A Szepsi Csombor Kör elsősorban az angliai magyar írók fóruma, de időnként Nyugat-Európából, a tengerentúlról is meghívunk írókat; otthoni írók, mint például Illyés Gyula, Weöres Sándor, Vas István, vagy Mészöly Miklós is megtisztelték a Kört fellépésükkel, ugyanígy erdélyi írókat is láttunk vendégül.

Egyszer félig tréfásan Szabó Zoltán „összeverődvény”-nek nevezte a Kört, s igaza volt. A Szepsi Csombor Körnek ugyanis nincsen alapszabálya, választott tisztikara, klubhelyisége, s tagdíjat fizető tagsága, s mégis létezik. Könyveket ad ki, a Körben elhangzottak megjelennek nyomtatásban, a sajtó hírt ad rendezvényeiről, vendégeket fogad, kiadványai ott vannak a frankfurti nemzetközi könyvvásáron, kéziratokat kap elbírálásra, írók, tudósok keresik fel leveleikkel, akik szeretnének itt fellépni. Mi tehát működésének rugója? Az igény, hogy a magyar szónak és nyomtatott betűnek Londonban is legyen otthona és fóruma. Egyfajta „népszavazás” ez is, ha nem is mindennapos, de ahhoz elég, hogy a Szepsi Csombor Kört megtartsa eleven erőnek.

A Szepsi Csombor Kör kapcsán kell szólni néhány a Körrel közeli kapcsolatot tartó íróról, a már említetteken kívül, akiknek munkássága, de legalábbis annak magyarországi szakasza ma már irodalomtörténet. Elsősorban Határ Győzőről, aki a háború után tűnt fel kísérletező prózával és verseivel, de verbális képességeinek teljes skáláját csak Londonban ismertük meg, mivel a személyi kultusz éveiben ő is a „törvénysértések” áldozata lett. Határt mindig is a nyelvi kísérletezések lehetőségei és végletei izgatták, műveit teletűzdeli saját alkotású szavaival, amiknek értelmük és szerepük van a szövegösszefügggésben, onnan kiemelve viszont elveszítik hímporukat, s mások által használhatatlanok. Ez mind része a bűvészmutatványnak, a nyelvnek bármelyik rétegét fölényesen használja saját céljaira; Határ az élő cáfolata annak a tételnek, hogy az alkotónak az azonos nyelvet beszélők közösségében kell élnie. „A Bábel tomyá”-ban például újra teremti a bibliai mítoszt, szimbolikáját kitágítja és részben archaikus, részben anakronisztikus nyelvezeten Breughel ecsetjére, vagy Rabelais tollára kívánkozó figurák bizarr vízióit teremti meg. Határ költői látomása egyetemes, saját helyzete erejének a forrása; az emberiség száműzetésben él mióta kiűzték Ádámot a paradicsomból, s az elveszett Édenért a nyelvet kaptuk kárpótlásul. Színdarabjai, melyek körül eddig még egy sem került bemutatásra, alapvető emberi helyzeteket elemeznek groteszk, vagy abszurd leegyszerűsítésekben. „A kötélvilág” például a világegyetemben libegő köteleken játszódik. Mint minden igazi modern művész, James Joyce vagy Weöres Sándor, Határ is a totalitás élményét kívánja írásba rögzíteni.

Az 56-os nemzedékből is számosán élnek Angliában, köztük olyan író is mint Neuburg Pál aki angolul írt regényt. A Szepsi Csombor Kör egyik vezetője, a BBC magyar osztályának igazgatóhelyettese, Siklós István maga is költő. Magányosan áll kortársai között a Buddhizmus által ihletett filozófiájával, bár költészetének ősforrása egy gigantikus méretű téren is időn kívül eső világpusztulás, erről beszél félelmet és iszonyt keltő verssorokban. Kedveli a nyelvi pompát, a jelzőhalmozást; a túlélő tanú szorongása, bűntudata és küldetéstudata így kívánja. Nyelvi eszközei közül külön említendő egyfajta lettrizmusa, mellyel a versmondat nyomatékait és cezúráit átrendezi .saját céljainak megfelelőre. Az 56-os generáció nem hozott létre közéleti költészetet, „függetlenségi nyilatkozatukat” Sándor András fogalmazta meg, aki Angliából települt át Washingtonba. Ez a vers „Az ASAK beadványa az ENSZhez” leszámol a hitelüket vesztett eszmékkel, s Sándor költészete azóta is hirdeti, hogy a nihilizmus, vagy cinizmus is csak az illúziókeltés egyik eszköze.

Kapcsolatban van még a Szepsi Csombor Körrel a Cambridge-ben tanító Gö- möri György is, aki az írástudók törzséhez tartozók titkos fölényével írja verses hely953