Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1-2. szám - Galambosi László: Hattyúra szállt (vers)
GALAMBOSI LÁSZLÓ Hattyúra szállt Vogul-dallam nyit az éjben. Hattyúra szállt Kormos Pista. Gördül a fej feketében, tüskés gyolcsba bökken vissza. Fejedelmek sarjadéka, gyalmot vető férfi-ember, szíved fölött nyuszt bukdácsol, háborog a Norman tenger. Zöld-fehér a hegyek fodra. Zöld-fehérbe süpped Vackor. Hilintáló szomjas Halál kihuppant a tört palackból. Szegény Yorick, vendég Vackor, hattyún szálló Kormos Pista, Mézes Annus karjaiba barka-hintón szökhetsz vissza. Szájad teli dáliával, kökénybokor hajad árnya. Kunyhód előtt aranylámpát gyújt a hajlott tulipánfa. Ujjaidon forgó mennybolt, pávatollak lobogása. Ezüstkelyhek tükreiből koszorúba hull a kártya. Biai kán rózsa-csikón felröppen a harangokhoz, megkonduló liliomot hintáztat a csonka csonthoz. B arlang-vá j ó kristály-könnye szoborrá nő, jajdulása vastomyából gyász-kürt zendül, vándorútra hívó hárfa. Az iszkázi Táltos-Apa fejfa-holdas fáklyafénybe öltözködik. Feje fölött jégbe omló kócsag inge. 56
