Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 11. szám - Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba (elbeszélés)

barátnőm, és itt vagy te! Jó, de mi lehetek én önnek, és mi lehet ön nekem? A tükör leng, súrlódik a falhoz, a bőrdíszítmény nyilván lever egy kevéske me- szet. Megismertem Bolta Tivadart!!, kiáltja kipirultan Szonja, fogai ráeresz- kednak alsó ajkaira, zsírosas copfjai ide-odavetődnek, Bolta Tivadar! ő egy ked- veteg ember, hallgatag, zárkózott, félénk, azonkívül bátortalan, egészen benső­séges, erőteljesen néz ki, amellett azonban érzékeny, beteg, vannak hallueiná- ciói, őrült, ahogy Schwabb mondja (egy kerékkel több van neki, golyós etc.), ha olykor-olykor valami titokzatosat akar kifejezni, akkor van egy bizonyos beszédmódja — faszomparlé, mondja a szívében —, a tenyerét vállmagasságiban tartja, körbekanyarírtva és begörcsölve, a fej kissé oldalra, a szemek kérdőn egyvalakire irányítva, képtelen példának okáért vonaton ülni, mert nem bírja elviselni egy ember Vis-á-vás-ját, inkább áll, órákhosszat, éjszaka is a folyosón, nem tud telefonozni, egyszerűen nem tjid, egyedül a lifttel sem birkózik meg, Bolta Tivadar kacag, fekete haja lobog, megint gyerekes, érett és éretlen egy­szerre. Látszik, sokat ittak, mozdulataik hol túl gyorsak, hol lassítottak, nin­csenek azsúrban az idővel, sokat beszélnek, hirtelen elhallgatnak. Ül. Bejön Ludmilla és Kati, ételszag, cigarettafüst jön velük, olyan, mintha ez eltakar­ná őket, ők is olyanok, mintha ittak volna, nincsenek azsúrban az idővel. Vas­tag lila gyertya van az asztalon, lefelé benne a fény változásai. Lefelé benne fokozatosan tűnik el a fény. Besüpped a székbe, a nők szaga, a gyertyáé, a töl­tött szendvicsé, a meleg sajtosé, ezt érezni. Ludmilla a szülésről beszél, Kati és Szonja hallgatja ámulva, a varratok! a varratok! alig bírtam ülni a varratok­tól, mondja Ludmilla, és fészkelődve mutatja, hogy alig, a három nő harsányan nevet. Bolta Tivadar egészen halkan kezd beszélni, mintha csak magáiban be­szélne, az ápolónők •embertelen viselkedéséről és különféle üzekneiről számtalan történet jár szájról szájra, így például azt mesélik, hogy némelyek egyenesen siettetik a rájuk bízott betegek halálát. A nők egybebújnak, hajuk sikongva egymáshoz ér, susmorognak, leheletük közös, a varratok, Szonja fölemeli a töl­tött kenyeret, bocsánat, miipardon, nevet Ludmilla, kiesett a töltelék, hé, fér­fiak, túl lágy volt a töltelék, Kati is nevet. Ha most kutya lennék, mondja Ti­vadar, igen jó dolgom lenne, csaholnék ... Ne csaholjon, kérem, szól közbe Lud­milla sroff, kedvesem, ne csaholjon. Csóválja tán?, kuncog Szonja. Csóválja!, nevet föl Kati. Szonja sokat ivott, lóbálja a lábát, a nagyságosasszony, meséli Szonja, közben eszik, külön tartja a tenyerében a tölteléket, úgy majszogja hozzá, a nagyságosasszony gyakorta részeg volt, egyszer bekakált tehetetlensé­gében, és szégyenében magára zárta az ajtót, ekkor a nagyságos úr, mert már elege volt ebből a vircsaftból, pisztollyal a kezében kilépett a párkányra, mert a dolgozószobája fél szinttel lejjebb, feljebb volt, mint a nagyságosasszony há­lója, és kezében a halálos fegyverrel betaszította az ablakot és beugrott, hatal­mas dulakodás kezdődött, leesett a váza, a bútorok iszonyatos zajjal szánkáztak a padlón, mi kintről figyeltünk, és amennyire a bűztől lehetett, hallgatóztunk, várva a lövésre, melyet nem állt módunkban megakadályozni. De az csak nem jött, csak a váza etc. és az a szag. Rettenetes egy szag volt, aztán zihálás erő­södött, ahogy birkóztak meg szuszogás, a szakácsnő és a Feri vigyorgott, és azt mondta, hogy itt már ránk semmi szükség, és fintorogva a szagtól mentünk is már, amikor a nagyságosasszony hatalmasat sikoltva felordított, könyörgöm, hagy­jatok élvezni, maga undorító disznó, ott álltunk. Kint, az éjszakai utcán randa­líroznak, egyenruhában futkosnak fiatal fiúk, bort isznak üvegből, az üveg száj­ról szájra jár, recsegve eltör. Az ápolónők félnek. Csönd van. Itt a gyógytea, mondja Ludmilla, csak langyos, mert elveszett a termosz; dugója. A gyomorfá­jásban az a rossz, hogy olyan bizonytalan, nem lokalizálható, nem mondható, S22

Next

/
Oldalképek
Tartalom