Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 11. szám - Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba (elbeszélés)
hogy itt, és evvel valamiféle hősiességhez jutva enyhülnének a fájdalmak, mondja Bolta Tivadar. Különösképpen az asszonyok között, mpndja Bolta Tivadar, sok meggondolatlan, mindenre elszánt, vakmerő teremtés akad, rengetegen elszegődnek betegek mellé ápolónőnek, és a házból, ahol felfogadták őket, tömérdek apró-cseprő holmit ellopkodnak, emiatt néhányat nyilvánosan meg is korbácsoltak. De főképp csak ruhát, fehérneműt, gyűrűt meg pénzt lopnak, amennyit a gondjukra bízott beteg halálaikor meg tudnak kaparintani, viszont a házat teljesen kifosztani mégsem merik. Mesélnek olyan ápolónőről, aki a gondjaira bízott haldokló arcára vizes lepedőt borított, és miután az előzőleg épp kilélegzett, ezzel kioltotta életét. Egy másikról meg azt mondják, megfojtotta betegét, egy fiatal nőt, aki hirtelen ájulásba esett, de ebből még magához tért volna, és olyanokról is hallottam, akik egy s mást beadtak betegüknek, meg olyanokról is, akik épp ellenkezőleg, semmit sem adtak nekik, vagyis halálra éheztették őket. Kellemetlen fráter maga hallja, Tivadar, mondja Ludmilla, e történeteknek azonban mindenkor van két gyanús sajátságuk, ami arra indít, hogy ne higgyünk bennük, puszta meséknek tekintsük őket, amelyekkel emberek csak egymást ijesztgetik. Először is valahány ilyen történetet hallunk, mind a városnak az ellenkező végén játszódott le, ha Rómaifürdőn hallotta az ember, akkor Rákoshegyen, Budafokon vagy Kispesten történt, egyszóval a város túlsó végén, ha viszont ott hallotta az ember, akkor a történet színhelye Rómaifürdő, Csillaghegy vagy Békásmegyer környéke. Ha Cityben mesélték, hol egyebütt történt volna, mint a Rózsadombon, ha meg a Rózsadombon hallottuk, akkor a Cityben játszódott le és így tovább. Másodszor pedig akárhol is játszódtak le ezek az eseteik, a részletek mindig ugyanazok, különösen sűrűn ismételgetik a haldokló arcára rakott, kétrét hajtott vizes zsebkendő és a megfojtott fiatal nő történetét, ezért szerintem legalábbis nyilvánvaló, hogy ezekben a történetekben több a mese, mint a valóság. Vess, apátnő, éjszakádra, mondja. 923
