Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 10. szám - Tatay Sándor: Régi urak, volt szegények (elbeszélés)

Különösen elfogott a viszolygás, mikor azok a fekete felhők, vörös szegély- lyel nyomultak elő a hegytető felől téli mennydörgéssél, a tó jege pedig nyö­gött. A nap egyne jobban alászállt: a tó tükrét, a nádast, a hegyoldalt sosem ismert karmánvörös fény öntötte el, amelybe villámlás hasogatott, és már nem is dörgés, hanem éles csattanások a jégen. Végül a nap is a jégre szállt le a felhőtől szorongatva. Nem elveszett a láthatáron, hanem óriásira nőtt gömbjét alulróü olvasztotta a jég, így lapult, lapult, mígnem parázsló ronggyá változott, a piros fény pedig egyre sűrűsödött. Egy asszony haladt felfelé a meredek oldalban vörös hóból kinyújtózó kó­rók között. Ilyen színű havat csak akkor láttam, mikor a kutyák egy hajnalra szétmarcangolták a tőrbe akadt nyulakat. Csatatér nem lehet annyira véres, mint akkor ott a hó. Ha nem ismerném fel jellegzetes hosszú lépteiről, akkor is tudnám, hogy Békássy Claire ő, Hertelendy Gáfoomé, egy a badacsonyban rekedt urasági sar- jak közül. A meredek lejtő, amelyen fölfelé törekszik, termette valamikor Bé~ kássyék legjobb kéknyelű borát. Egyébként sem lehet más, aki ebben a téli zivatarban kóborol. Ok jócskán keletebbre laknak, és tudom róla, ha megsejt valamit estefelé az elkövetkezendő pompás naplementéről, akkor követi a nyug­vó napot a dombhátak kanyarjaiban, míg nem éhkezik idáig, ahonnan végig­nézheti a színjáték utolsó jeleneteit is. Űtja majdnem végig hajdani családi bir­tokukon vezet, amely a legnagyobb volt Badacsonyban a hercegi uradalom mel­lett, és annál is régebbi a tulajdonukban. Claire öröksége volt a hegyoldal leg­szebb épülete a Szegedy Róza ház. Abban is közreműködött Jankóvich Ferenc, hogy ne legyen a nemesen egyszerű boltíves ház vendéglő, hanem múzeum a költő tiszteletére. Sőt helyet kaptak benne az elején mad költőink kéziratai, a Badacsony kiváló festőinek képei. Gondnoka pedig a Szegedy család egyenes leszármazottja, Claire lett. Kiszolgálta ott a nyugdíjhoz szükséges esztendőket, utána folyamatosan Gábor is, a férje. Szegedy ükunoka a múzeum mai gond­noka is, Görgey Ilona. Jól jártak ők, de mégjobban a külföldiek által legbősé­gesebben látogatott kos múzeum, mert a csekély fizetésért jónéhány idegen nyel­ven társalogtak a. jegy árusok. Mire felérkezett, a tó jege acélszürkére változott, de Szigliget irányában, körülbelül házunk magasságában még vöröslöttak Ranolder püspök nyári kasté­lyának falai. Pedig ezek a falaik alkották télen-nyáron a táj legkimagaslóbb fe­hér felületeit. Azért nevezik mai szőlőmunkás lakói Vitorláinak. — Vajon mitől vörös az a ház, ha már megfagyott a nap? — Olyan, mint a többi csoda — felelte Claire —, mint a téli zivatar. Nem ámulnék, ha a következő percben vörösen izzana a püspök keresztje a sziklák csúcsán. Am a kőkereszt nem izzott, hanem, rendkívüli gyorsasággal múlt el az esti színjáték. — Megölte valaki magát — mondtam, mikor ottbenn lámpát gyújtottunk azért volt ez az egész. — Szóval még most is az akasztott embertől fél itt egyedül. Hányszor mond­tam már, hogy alattunk a földben mindenütt csontok porladnak, csakhogy maga ilyen. Igaz, mikor Jankaviichék almaié ja alatt a karomban meghalt Scheiber Pis­ta, akkor sem jártam hónapokig sötétben arra, inkább kerültem egy nagyot. Mert abban a halálesetben sem volt semmi megnyugtató. Mit tudhatom, hol hi­báztuk el, miig tüsténkedtünk körülötte éppen azzal az Erzsivel, aki miatt Mol­847

Next

/
Oldalképek
Tartalom