Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 10. szám - Pete György: Környezetvédelem Magyarországon - Beszélgetés dr. Gonda György államtitkárral Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökével

Azok között a felismerések között, amelyek a környezetvédelmet napjaink jelentős közérdekű ügyei közé emelték, az az egyik legfontosabb, hogy az egyes tényezők meny- nyiségileg és minőségileg megváltoztak és egymásra hatásuk felerősödött. Elég, ha arra az összefüggésre utalok, ami a vízszennyezés és a termőtalajok állapota és szeny- nyezettsége között fennáll, vagy gondoljunk a levegőből a talajra, vagy a vizekbe jutó szennyezésre. A Balaton állapota, értékeinek megőrzése^ vagy visszaállítása, a víz minősége is hatások egész sorozatának függvénye. (Az ipar, a mezőgazdaság szeny- nyező anyagai, a kommunális szolgáltatások alacsony színvonala és a települések szennyező hatása, a teherbíró képességet meghaladó idegenforgalom, stb.) Ami az esetleges sorrendet, vagy a pillanatnyi fontosságot illeti, azt hiszem nem sokat mond, csak jelzi a gondok fő irányát, ha azt mondom, talán a legfőbb veszély: a hulladékok tömege és veszélyes összetétele. A lényeges az, hogy az összefüggésekről, a veszélyes jelenségek kölcsönhatásáról kell elsősorban szólni, ez adja a reális véleményalkotás alapját, egyben jelzi a feladat bonyolultságát is.

A környezetszennyezés nem tartható politikai határok között, a bioszféra életfolyamatai globális meghatározottságúak, ezért a védekezés, megelőzés sem folyhat pusztán nemzeti keretek között. Mióta beszélhetünk a környezetvédelem ügyében tudatosan összehangolt nemzetközi együttműködésről, illetve milyen lépések várhatók efelé a közeljövőben?

Mint az imént említettem az emberi-természeti környezet súlyos gondjai a Földünket leginkább veszélyeztető globális problémák közé tartoznak. Ezért a nemzeti határok között tett erőfeszítések mellett a nemzetközi együttműködésnek valóban megkülönböztetett jelentősége van. Nyilvánvaló például, hogy hazánkban környezetvédelemről beszélni, valódi és tartós eredményekre törekedni, a szomszédos országokkal történő együttműködés hiányában igen nehéz lenne. Felszíni vizeink 95%-a a határainkon kívülről érkezik, a levegőszennyezés ezer kilométerekre eljut: tőlünk is — hozzánk is. Az első tudatos és széleskörű nemzetközi együttműködés még a 60-as évek második felében az UNESCO kezdeményezésére valósult meg. Ez a kezdeményezés ma is él, és „Ember és bioszféra” címmel az együttműködés széleskörű bázisát és rendszerét teremtette meg és működteti. 1969-ben U Thant, az ENSZ akkori főtitkára drámai hangvételű beszédben figyelmeztetett: „Az emberiség történelme során most első ízben vagyunk tanúi egy olyan világviszonylatú válság kibontakozásának, amely mind a fejlett, mind a fejlődő országokat érinti: az emberi környezet válságáról van szó.” A visszhang nem maradt el, 1972-ben sor került Stockholmban az első környezetvédelmi világkonferencia megtartására. (Figyelem! Mindössze 7 éve!) A konferencia széles körű eszmecsere alapján irányt szabott a nemzetközi együttműködésnek. Állásfoglalása nyomán létrehozták az ENSZ új szakosított szervét, az UNEP-et, mint a munka koordinálására, áttekintésére, ösztönzésére hivatott nemzetközi központot. A nemzetközi együttműködés és kapcsolatteremtés szélesedését jelzi, hogy a közelmúltban került sor a KGST és az UNEP között környezetvédelmi megállapodás aláírására. Ismeretes, hogy 1975-ben — a nemzetközi kapcsolatok építésének kiemelkedő eseményeként — Helsinkiben az európai biztonság és együttműködés gondolata egyetértést, támogatást kapott. Az aláírt záróokmány az együttműködés egyik sarkalatos pontjaként a környezetvédelem ügyét jelölte meg. Helsinki után, — szocialista kezdeményezésre —, napirendre került egy összeurópai, magas szintű környezetvédelmi tanácskozás összehívásának igénye. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának közreműködésével ez a szándék az elmúlt években igen intenzíven foglalkoztatta az érdekelteket és hosszas, sokoldalú előkészítés után végre sor kerülhet a konferencia összehívására, ahol olyan közös teendőkről lesz szó, mint a nagy távolságról származó és a határokon átterjedő levegőszennyezés ügye. Hallatlanul fontos ez. Érinti az ipar, az energiaipar dolgait, a szennyezést csökkentő erőfeszítések nemzeti teendőit, a mérőhálózat megteremtését és sok egyebet. Ez a téma áll a konferencia előterében, de

808