Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 9. szám - Holdosi József: Eltemetlek hegedű, fekete hajú éjszakában (regényrészlet)

szeme van az orrtól balra és jobbra, ezekkel látunk. Színük változó, kék a leg­szebb, meleg, de gyilkos is tud lenni. A barna meleg, de ha sárga fények villan­nak benne, rosszat jelez. A fekete pokolba ránt, lezuhansz vele a gyönyörök va­rázsába, ha nőé, elkárhoztat, ha férfié, fuldokolsz a közeliében, meg kell fogóz- kodnod, hogy el ne ess. A három fő érzékszerv is itt található, az orr, a száj az arcot bekeretező fül, tudd mindig, melyik a legfontosabb az adott időben. A száj a hangadásban is fontos, de te már sohasem fogsz beszélni, ez a szerepe el­sorvad, vedd tudomásul. A nyak tartja a fejet, izmos, vékony, ha valaki nagyon kíváncsi, megnyúlik neki. A törzs fontos szerveket foglal magába. Ilyeneket, hogy szív, tüdő, máj, gyomor, vese, belek. A kezet kapcsolja magához, csontokkal forgatja, általában munkára használják, a némák mutogatásra, hogy megértsék őket, öt—öt ujj se­gít ebben, megtapinthatsz velük bármit, különbséget tud a bőr hideg, meleg, szúrós, tompa dolog között, simogatásra is használják. A mell a nőknél fonto­sabb. A köldökzsinór helye mutatja, hogy megszűnt a védettséged, a törzshöz kapcsolódik még két láb, járásra jó, comb, lábszár és bokacsontokból áll, cipőbe bújtathatják őket. Van feneked, az ülésben segít, ezen keresztül távozik belőled a salak, néha meg kell vakarni. A lábad között szőr van, védi az alatta levő far­kadat, amellyel vizelhetsz, és örömet szerezhetsz a nőknek és az egész testednek, ha megkeményedik. Két herére hajlik rá, ezek nélkül nem csinálhatsz gyereket. A világ tárgyak és cselekvések sorozata, a tárgyaknak neve van, hallod a nevüket, tudnod kell mire gondolnak, még ha magad képtelen is vagy kimon­dani. A nevek és cselekvések szavakban élnek: a gyerek megszületik, a víz tiszta, a vér csobog, a kard villan, a gyöngy forog, az arany fénylik, csillag szikrázik, a férfi boldog, az asszony főz, a szellő táncol, a sarkantyú peng, a gonosz meg­ront, a jó jutalmat kap, a szerelem szép, a lány csinos, a fiú délceg, szeretik egy­mást. Harag, bánat, öröm, düh, irigység, féltékenység, igazság, hazugság, min­den szót meg kell őriznem magamnak, a szépeket, a rútakat, a szánalmasakat, a torzakat, a gyámolításra szorulókat, a bátrakat, a disznó szavakat, hogy ért­sem őket, ha a szépet öltöztetik rút köntösbe, az igazságost hazugba, ha közö­nyös semmiként hullnak rám lepcseszájból, kinyitva nekik a fülem és a szívem, enyémek legyenek, mint a hosszú ideje vágyakozó férfié, az imádott és félszeg lány. A lázas napok elmúltak, végre felkelhetttm, Riokó ruhát hozott be, az ágyam szélére dobta: — Itthon ez is megfelel neked. Az ing szürke, megviselt, az egyik ujja valamikor elszakadt, hosszú öltésekkel varrták meg. A nadrág fekete, fénylik, a térdnél előreugrik, ahogy elnéztem a hosszát, a bokám felett fog kezdődni, a gatya fekete, új. — Sokáig ki fog tartani fiam, nem koszolódik olyan hamar — mondta a mama. — Rickónak kell csinosan járni, hiszen ő tart el bennünk. Nézd meg ma­gad, itt a tükör. Ellöktem magamtól a tükröt tartó kezet, és kimentem a házból. Nem mer­tem felnézni, gyerekek futottak utánam kiabálva: Néma, Néma Lujcsi A nyelvedet told ki! A tanító házáig kísért a csúfolódás, a tanító ott ült a sarokban. — Szervusz Lajos, ülj le! A számra mutatok, és rázom a fejemet. 750

Next

/
Oldalképek
Tartalom