Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 8. szám - TANULMÁNY - Laczkó András: "Hangom oly messziről sajog..." (Fodor András arcképéhez)

Hamar felismerte viszont, hogy korai eszményei: a harmónia, az értelem, a közösség fogalmak tartalma módosításra érett. Tágítania és mélyítenie kellett értelmükön! ötvenes évekbeli nehéz élete, a kirekesztettség személyes sérelmei szövődtek bele a versekbe. A disszonancia felfedezése termékenynek bizonyult számára. Jelentkeztek ugyan a válság tünetei (Az idegenség bánata, Józan reggel), de a Tilalmas ifjúság című erőteljes versében diákkorának emberi légkörével már higgadt szembesülésre volt képes. Irt az Eötvös kollégiumban töltött évekről. Igyekezett kétségeit legyűrni: Csak mégy, az arcod égrefordul árván, / az irgalmatlan csillagok ragyognak, mint a jég. / Lámpák falára vak lepkék ütődnek. / S míg körbe csendesen liheg feléd a nyári este, I te érzed egyre nő, kísér, lerázni többé nem tudod / mögéd hanyatló árnyát az időnek (Tilalmas ifjúság).

Az időbeli visszatekintéssel csaknem párhuzamosan tágult költői horizontja a nagyvilág irányába. Utazások — Át a tengeren —, angliai és franciaországi élmények leírása következik. Ez szinte kikerülhetetlen alkalmat teremt az összevetésre, a „másik világ” meghatározó jegyeinek feltérképezésére (Hiányzol, Komoran élni). Oxford- ban természetes irigységgel szakadt fel a sóhaj, én tudom, nálunk tatárok jártak, / amikor itt már kollégium épült... A húsz év előtti utazás hatására született lírai darabokban megmutatkozik csírájában a későbbi (főként A bábú vérében erőteljes) vonás: idegen környezetben is rokon dolgokat, jelenségeket keres. Otthonosságot, életének megszokott részeit. A válogatás alapján mondhatjuk, az utazásoknak Fodor lírájában mélyítő, megújító szerepe van. Idegen tájakon fogékonyabb az egyetemes és korproblémák iránt. Legutóbb indiai élményeit foglalta össze. Aligha túlzás, hogy ez az ország sokirányúan ellentétes hatóerők csomópontjában áll, s ezt kitűnően érzékeltette a költő. Lírikusi alkatának a legjobban megfelelő látásmód: a távoli jelenségeket egymásra vetítő, a dolgok mélyén hasonlatosságokat kereső szemlélet. Kordék előtt tántorgó bivalyok, / ívjáromrúdon billegő vödör. / De hiszen én már jártam itt, / hiszen / zarándokok között vagyok / az andocsi búcsún — írja Ünnep Khadzsurahóban című versében. Ennek a ciklusnak kétségkívül legerőteljesebb darabja a Tanúvallomás, pillanatképet rögzítve a robbanásig gyűlt, de mégse lázadó alázatról. Idegenben vannak megdöbbentő élményei (Aréna), de végül is a rendbe vetett hit, bizalom válik nála fő szólammá.

A Trafalgar téren látott fiatalok vonagló, vad tánca, a rekedt mámor mély nyomokat hagyott benne. Egy újabb — már hazai — élménnyel társulva, kicsiholt egy nagy, összegző költeményt, Az ifjúsághoz címmel. Fontosságát Fodor lírájában többminden kiemeli. Legelőbb a „nel mezzo”, az életút felére érkezés sürgette önnön helyzetének tisztázását, illetve ezzel együtt az, hogy a lírikus nagyon lényegesnek tartja a fiatalokhoz szólást. Méghozzá életfilozófiai tartalommal. Sokan látják úgy, hogy az öregedés egyenlő a lemondással, a felejtéssel. A költő — még fiatalon — elébe megy ennek. Nem hajlandó lemondani, felejteni, igyekszik példásan megőrizni az élet ingereivel szembeni felvevőképességét, megerősíti a világ, az Egész befogására törő vágyait. A hit, erő, nyitottság ars poeticáját vallja: — Erősebb volt a többinél. / Halálig nyitva maradt.

A bizalom mellett azonban újra és újra jelentkezik a nyugtalanság, a hithez félelem társul. A férfikor rossz sejtelmei, a múlandóság, az atomháború fenyegetése, a jövő kínzó bizonytalansága, az emberi kapcsolatok konfliktusai hullámzanak a versekben. A szomorú, rettenetes, halál, idegenség, őrület, bűn szavak gyakoriságát el- lentétezi a szerelem, a társi melegség, a barátság (Szerelem, Derekad, nyakad oszlopa). Ebből alakul ki egyfajta belső erő, amely újra és ismételten tápot kap az érzelmi hátországból (A fogoly méze, Kék ing, Köszöntő).

A versek szilárd mögöttes tartományára épül művészetfelfogása. József Attila, Bartók, Egry és Takáts Gyula neve szóbakerült már. De ugyanilyen szükség- szerűséggel — ahogyan tőlük tanult — kellett rátalálnia Berzsenyi Dánielre. Maga is csodálkozik, hogy miért csak negyvenhez közeledve ment el Niklára, hiszen e falutól nem messze „tanult meg szólni”. A művészet értelmét, a költő-sors vállalásának kikerülhetetlen sebeit példázza számára Dániel uraság: Sivár legyintés, félre689