Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - TANULMÁNY - Laczkó András: "Hangom oly messziről sajog..." (Fodor András arcképéhez)
Az iskolában érte az első és meghatározó József Attila-i hatás. Az átolvasott kötet gyökeresen átalakította látásmódját. Megtanulta a holt anyagban feszengő lelkes mozdulat szemléletes megnevezésének varázsát. Mélyen átérezte a költő előd sorsát (Kiszombor, József Attila). Az éhezőkkel való közösségvállalás (Éhség) és még sok egyéb motívum bizonyítja, hogy József Attila lírája forrás és példa, inspiráló és célokat meghatározó erő Fodor számára. Nemcsak azért állítható ez teljes bizonyossággal, mert Szólj költemény címmel (1971) megírta József Attila életrajzát. Az ihletett biográfia mellett elemek és eszmék átvétele, újragondolása, továbbépítése jelzi az állandó kontaktust. Gondolhatunk az idő és tér és végtelen összekapcsolására, a lét erkölcsi törvényeinek vizsgálatára, önmaga és a líra lehetőségeinek pontos felmérésére. Nézzük ezután a versek bizonyító anyagát. József Attila Erőének (1922) című versében így írt: Derekamban tizenhétéves izmok ringatóznak És szemem meg nem csorbul a horizontnak élén. / Én vállamra veszem a Tavaszt / S a szívemnek hozom el... Egyértelmű szándék: szembenézni a (világ) Egésszel! De a bizakodás, ami az eredményt illeti, később — tíz-tizenkét év múltán — megváltozik; a nagy gondolati verseket már a lehetőségek pontos felmérése jellemzi. Ez a hivatkozás kikerülhetetlen Fodor lírájánál. Nem csupán azért, mert korai verseiben — a József Attila-i példa nyomán — ugyancsak vakmerőség-gél nézte a világot (Biztatás), s mert később költői terrénumát hasonló céltudatossággal vette birtokba. A költő előd hatása a legutóbbi évek termésében is kimutatható. A barátság bére így kezdődik: Ha még ügyelne valahol / a sorsok számadója.. . Ezt olvasva hamar eszünkbe jut az Aki szegény, az a legszegényebb József Attila-vers első két sora... A motívumok sorozatának azonosítása helyett arra kell még utalni, hogy a Kélt újra jel anyagában középponti gondolat az, amely szerint az emberi nagyság két szülője: a szellem és a szerelem. Fodornál a szembefordulás a mozgó végtelennel (pupilládban a mennybolt töretlen kupolája) nem egyéb, mint a világ racionális bemérése. A Hiány az őrült szerelem emberformáló jelentőségének tudatosulása. Az űr befogadására tett kísérlet, a mérhetetlen csillagokban (Monumentum) munkáló erő fölötti meditáció harmonizál A feleség levele meghitt hangjával, erősítő érzésvilágával, s az égi geometriákba emelkedés (Jelentés) a Malom sorsot meghatározó hármas szavával: szerelem barátság munka. A válogatott kötet meggyőz arról, hogy az önmagára eszmélésnek — az eddigiek mellett — döntő élményét Bartók muzsikájától kapta. 1949-ben írt Bartókja az intellektuális elragadtatás mámorával jelzi, hogy a Mester zenéjének üzenete mennyire nagyszerű, világot átfogó, népre és emberiségre egyaránt tekintő.<Az említett dátum tartalmat hordozó jelentőségét az adja, hogy Fodor akkoriban vállalta a bartóki művészi példát, amikor az elítélendő, kiközösítésre alkalmat adó tett volt és amikor művei még alig szerepeltek műsoron. Fodor igazi érzékenységgel nem a dallamot, hanem a zenei szerkezetet kereste Bartóknál az első találkozástól: Feleselő dobok, bőgök közül / karcsú virágként bújik ki a dallam. A kompozícióra érzékeny hallás következménye verseiben az ellentétezés, a feszültség váratlan megjelenése. A görcsbe torpanó s kibomló teljes összhang ragadta meg nemcsak Bartók, hanem Stravinsky. Schönberg, Webern, Berg és mások, a fiatal kortárs magyar szerzők (Durkó Zsolt, Bozay Attila) zenéjéből. Ez a fogékonyság láttatja meg vele muzsikájukban a diszharmóniák megszerkesztett rendjének fegyelmét, tartalmat hordozó voltát, eredendő humanizmusát. Colin Masonhoz — kivel csodálatos módon találkozott Bartók élményük — írt verse bizonyság erre: Mert a zenében zeng a természet s a lélek. A zenében a világ titka él. A villámként cikázó gyönyörben, döbbenésben a véges lét a végtelenbe ér. 687
