Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Péntek Imre: Bóni és Jóni (groteszk játék)
JEGYÁRUS: Becsomagoljam? Vagy itt lesz elfogyasztva? JÖN1: Nem is tudom, bírom-e a ceh- het? (Belenyúl a zsebébe). Na, idekukkantson! Megint egy húszas. Jól adott vissza? Ez magának nem üzlet! A zsebemben állandóan egy húszast találok... JEGYÁRUS: Ha jól megszámítom — baráti alapon — pont 19.90-be lesz ez magának. JÖN1: Na, hadd nézzük! Ó, az emlékek. Azok az idők, amikor még... A sziklafalak! Föl a csúcsokra! Az a levegő! Nem mondom, egy kicsit ritka ... JEGYÁRUS: Hiába, maga élt! Látszik hogy van múltja. Irigylem érte... En meg ... Itt állok, árulok. Innét mentem nyugdíjba. Most másodállásban csinálom ugyanazt. Hát nem borzasztó? JÖN1: Hát igen. Nem lehet elfelejteni. A bakancsokat. Azokat nem. (Hallgatózik). Ez a zúgás ... Mintha az előbb is hallottam volna. Olyan ismerős. Minek a hangja ez? Autóbusz lenne? Olyasfonma pedig ... JEGYÁRUS: Nagyon ráhibázott, barátom! Jó füle van. Magának még sokáig nem lesz szüksége hallókészülékre, én mondom. Mert csakugyan kitalálta. A 10.45-ös járat... Az ‘ lehet csak. (Az óráját nézi.) JÓN1: Hová, ha szabad érdeklődnöm? JEGYÁRUS: Á, igen, igen. Parancsoljon, a menetrend. A Boldogság Honáiba, hová máshová? Oda ám! JÖN1: És a hegy? A kásahegy? JEGYÁRUS: Ez csak olyan fedőszerv. Álcázás. Amatőr boldogságkeresőknek. Kegyeletből és hagyománytiszteletből tartja még üzemben az igazgatóság. Meg az idegenforgalom miatt. A közlekedés az alaigúton át bonyolódik. Tűrhető, bár vannak panaszok. De hol nincsenek, mondja meg? JÖNI: Micsoda? Alagút? Jól hallottam? Nem viccel? Csak át kell sétálni rajta? És máris ott vagyunk? Semmi komplikáció? JEGYÁRUS: Mit képzel, barátom? Egy régi alkalmazott csak tudja ... Ha siet, még elérheti a 11.10-est. JÓN1: Pim-pam, pim-pam. La-la-la. (Fütyül, énekel, ugrál). Bónikám, minden bűnöd meg van bocsájtva. Hahóhahó! Mindenki jöjjön ide! Tóduljon ide! Olyat hall, amilyet soha! Hahó! Ha-hó! Hol vagy rágcsálókedvű cimborám? Hova a francba rágtad el magad? BÖNI (valahol hátul rág). JÖNI: Munkálkodik a fiú. Megbűnhődtél vétkeidért. Jól van, na. Még a végén elérzékenyülök. Azért meglátszik, hogy egy jellem. Más már régen abbahagyta volna . .. Rólam nem is beszélve ... Született jellem. Hiába, ezt nem lehet hamisítani... JEGYÁRUS: Rendezhetnénk tűzijátékot, de a múltkor kifogytak a petárdák. A megrendelés elment időben, de hiába. Lehet, hogy elfektették ... Csak piszmognak ott benn ... Ráérnek. A, szép volt.. . Csak be kell tartani a tűzrendészed előírásokat. Anélkül nem megy. JÖNI: Bóni! Bónikám! Te kásapusztító lélek! Te mesébuzi! Te világszám! Mu- tisd azt a kásás képedet, hadd cuppan- tbk rá egyet. Hó, hó, bújj elő! Ne játszó meg a sértődött kannyulat! BÖNI (rág, morog). JEGYÁRUS: Maradt volna? Nem emlékszem... (matat a- bódéban). JÖNI: Óriási felfedezés! Azonnal hagyd abba a rágást. Fölösleges. Ha beteg leszel, én nem bánom . .. Hallod, te bó- nás Bóni! (Előhúzza Bánit a háttérből.) Ne marháskodj haverkám! Hogy képzeled, hogy csak itt hagylak? Olajra lépek, te meg falod a kását? Tudom, mi a becsület! A haverját az ember nem hagyja a pácban. Már pedig te benne vagy, alaposan! Jól belemásztál. Hal- gass meg, haverkám! Együtt indultunk el. Vagy mi a fene? Igaz-e? BÖNI (lassan megnyugszik, figyelni kezd). JÖNI: Na, ugye, ugye! Mindjárt más az ábra. Alapjában véve jól megértjük egymást... Ne légy már ilyen! Itten most fontos dolgokról fogok szólni. BÖNI (morog). JÖNI: Figyelsz már? Nyisd ki szépen fülecskédet, elmondom az én mesémet. Az a nagy büdös harci helyzet, hogy a kásahegyet nem kell átrágni. Ez a primitív módszer már a múltté! BÖNI (gyanakodva): Miért, te nagyokos? JÖNI: Fölösleges. Évek óta üzemel egy nagyszerűen karbantartott alagút. Az öreg tatus most mondta el. Baromi, 655
